A dicsőítés dicsőítés?
Olvassuk el II. Mózes 32:1-6-ot. Valószínűleg az egyik legérdekesebb rész ebből a történetből az 5.versben található: „Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!" A bálvány körül történt gyalázatos dolgokat úgy hívták, hogy az Úr dicsőítése! Áron úgy hívta a borjút, hogy "Jehova." Manapság világszerte elterjedt az úgynevezett kortárs zene az Istentiszteleteken. A „rock," „rap," vagy „hip-hop" stílusú gyülekezeti énekeket olyan nevekkel illetik, mint "dicsőítő" zene, vagy "kortárs keresztény zene", viszont az valójában még mindig ugyanaz marad.
Sokszor az a gyakorlat, hogy különválasztják ezeket az Istentiszteleteket a hagyományos „régi" stílusú Istentisztelettől, ahová azokat várják, akik a „régi" stílusú, zongora, vagy orgonakísérettel játszott zenét részesítik előnyben. Ahogyan a régi generáció kihal, úgy válik dominánssá az új, kortárs zene, és egyesül a kétfajta Istentisztelet. A jó és a rossz egyesítése még nem szenteli meg a rosszat; inkább a jót fogja meghatározni. A dicsőítő, kortárs stílusú zene nem összeegyeztethető a Bibliával.
A rock zenével kapcsolatos ellenvetésem nem a felsőfokú tanulmányaim eredménye, sem pedig a fundamentalisták rám gyakorolt hatása. Ez abból a tényből ered, hogy magam is egy "rocker" voltam! A 60-as évek elején megérkezett a Beatles az Egyesült Államokba, és engem szinte rabul ejtett a rock zene. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a rock miről szól valójában. A rock zene egy olyan stílus, amely dicsőíti a lázadást és az erkölcstelen életet. A megalkotói és világi előadói évtizedeken át bevallották és propagálták ezt a tényt. Az egyetlen csoport, amely azt vallja, hogy a rock egy erkölcsileg semleges közvetítő eszköz, a keresztények, akiknek tetszik. A megmenekülésem és Jézus Krisztussal való új életem az, amely elfordított a rock zenétől. Éppen ezért nem tudok megfelelő indokot adni ahhoz, hogy valaki keresztény közegben hallgassa, vagy játssza.
Egy volt-dicsőítés vezető, Dan Lucarini a Miért szakítottam a kortárs keresztyén zene mozgalommal? című könyvében azt írja, hogy az ilyenformán egyesített Istentiszteletet egyszerűen lehetetlen kivitelezni, mivel a tradícionális és a kortárs Istentiszteleteknek egymással szembenálló célja és hangsúlya van. A hagyományos Istentiszteletek Isten Szavának, a Bibliának a hirdetését hangsúlyozza. A kortárs Istentiszteletek inkább a zenét hangsúlyozzák. Egy hagyományos Istentiszteleten azért választják ki az eljátszott/énekelt zenét, mert az kedves az Úrnak és nem az extázisra épül. A kortárs Istentiszteleteken az eljátszott zenét jórészt azért választják ki, mert az tetszik az embereknek és beindítja a testet/érzelmet. Egy hagyományos Istentisztelet sikere az, amikor az emberek azt mondják, hogy Isten Szava megfeddte őket. A kortárs Istentisztelet sikere az, amikor az ott levő emberek azt mondják a végén, hogy "ma nagyon dicsőítettük az Urat" (a siker mércéje inkább az alany élményévé vált, a tényleges igazság, Isten Szavának munkája helyett). Vajon ez a két, egymással szemben álló Istentiszteleti gyakorlat egybeolvasztható? Lucarini szerint, aki korábban számos gyülekezetben próbálta ezt megvalósítani, egyáltalán nem lehetséges.
A "kevert" Istentisztelet témája viszont túlmutat az Istentiszteleti alkalmak és zenei stílusok kérdésén. A dicsőítés, elvégre, az életről kellene szóljon, nem csupán a gyülekezeti zenéről! Apostolok Cselekedetei 2. része azt tanítja, hogy az Istentiszteleti alkalmak a "tudományról [tanításról] és közösségről kell szóljon," a "kenyerek megtöréséről," "imádságról," és "Isten dicsőítéséről" (42. és 47. versek). A kevert Istentisztelet, legyen az egy Istentiszteleti alkalom, vagy egy keresztény ember élete, Isten előtt útálatos. Egyszerűen nem működhet. Isten előtt nem volt kedves 2 Mózes 32-nél a Sínai hegy lábánál, mert haragra ingerelte Őt. Ebből az Igei részből láthatjuk, hogy nem lehet Isten dicsőítését összekeverni olyan dolgokkal, melyek haragra indítják.
Ennél az esetnél probléma volt még az, hogy az „Istentisztelet" valójában nem Istent tisztelte, hanem bálványokat. Ha elgondolkodunk, akkor manapság a legtöbb kortárs keresztény zenei előadó és dicsőítő alkalom arról szól, hogy magát az embert dicsőíti! Nem Istennek énekel, hanem magának, vagy a hallgatóságnak. Sok keresztény odáig megy, hogy a zenét, vagy annak előadóját bálványozza, holott egyedül Istent szabad imádnunk:
2 Mózes 34:14 Mert nem szabad imádnod más istent; mert az Úr, a kinek neve féltőn szerető, féltőn szeretõ Isten ő.
A másik probléma a 6.versben található. "Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égõáldozattal és hálaáldozattal is; azután leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani." (2 Mózes 32:6) A héber szó a „játszani" szóra a nevetés. Itt mindenki jól érezte magát! Nyilván, mindenkinek jólesik egy kis kényeztetés, vagy nevetés. De mi is ezzel a probléma? A probléma az, hogy Isten dicsőítése nem arról szól, hogy "én"hogy érzem magam, hanem arról, hogy megadjuk a kellő tiszteletet és imádatot Istennek, illetve tiszták és kedvesek vagyunk Ő előtte! Nem szabad az önelkényeztetést összekevernünk Isten dicsőítésével, vagy ráfogni, hogy az.
Viszont éppen ez az, amit a "kortárs" Istentisztelet és zene próbál csinálni! Mivel a „beindító" zene hatására az emberek jól érzik magukat, ezért azt gondolják, hogy részt vesznek a dicsőítésben. Azt mondják, hogy egyszerűen nem tudnak "dicsőíteni" amikor a régi énekeket hallgatják, melyeket viszont érdekes módon évszázadok óta énekelnek hívők Isten dicsőségére. A „régi" karénekek tanítottak, csakis Istent dicsőítették és a lelket készítették fel az Istentiszteletre. Az a "dicsőítés" amit az emberek éreznek a kortárs Istentiszteleteken ugyanaz az érzelmi (és ezáltal testi) feltőltődés és extázis, amit hitetlen emberek éreznek a világi bulikon, vagy koncerteken! Sajnos sok keresztény ezzel próbálja visszacsalogatni magában ezt a testi érzést. Keresztények ezrei világszerte becsukott szemmel, feltartott kézzel hajladoznak jobbra-balra a kortárs keresztény zenére. Ez NEM Isten dicsőítése! A testi imádatot, dicsőítést Isten egyszerüen nem fogadja el:
János 4:23-24 De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.
Gondold át! Nem számít, hogy egy ének 1634-ben, vagy 2011-ben íródott. Ha az az dal nem Istent dicsőíti, hanem világi, és a testi vágyakat, az "én-t" és az érzelmeket helyezi előtérbe, akkor az nem Istentől van. Olvasd el, hogy milyen zene hallatszott 2 Mózes 32-nél. "Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban." (17.vers) Vedd észre, hogy ez a zaj idegen volt Józsué előtt; azt gondolta, hogy harckiáltást hall. Ilyet azelőtt a valódi Istentiszteleteken nem hallott! Gondolkodj el! Ha maga a ritmusos, kortárs zene ilyenformán beindítja a testet, és azon keresztül a test jól érzi magát, akkor egyszerüen visszaestünk a régi, világi és testi életbe. Vajon ez tetszeni fog Istennek? A Biblia egyértelmű és világos az újjászületés utáni új élettel kapcsolatban:
Efézus 5:8,10-11 Mert valátok régen sötétség, most pedig világosság az Úrban: mint világosságnak fiai úgy járjatok. Meggondolván, mi legyen kedves az Úrnak. És ne legyen közösségtek a sötétségnek gyümölcstelen cselekedeteivel, hanem inkább meg is feddjétek azokat.
Efézus 4:22-24 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, És felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.
Kolossé 3:9-10 Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az õ cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, a ki teremtette azt.
Mint ahogyan a fenti kép is ábrázolja, sokszor a kortárs keresztény zene rendkívüli módon hasonlít a világi bulizásra, koncertekre. Egy hívőnek nem szabad a világra hasonlítani! Ezzel kapcsolatban is szintén félreérthetetlen a Biblia Róma 12. részében:
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által
A "ne szabjátok magatokat e világhoz" azt jelenti, hogy nem szabad, hogy a világ határozza meg a hívő ember életét, hanem az újjászületés, Istenhez való fordulás szerint Isten Szavának mintájára kell megváltoznunk. Ha már elhagytuk a régi, bűnös természetet, miért fordulnánk vissza ugyanoda? Láthatjuk ahogyan Mózes oldotta meg a helyzetet. A 26. versben előállt és kiáltott: „A ki az Úré, ide hozzám!" Erre előjöttek a Lévi fiai. A megoldás a kevert Istentisztelet elkerülésére az elkülönülés! Olvasd el Efézus 5:11-et és II Korinthus 6:17-et. A világosság nem vegyülhet a sötétséggel. Ha az Úré vagyunk, akkor a világosság gyermekei vagyunk. Ha a hívők elkezdenék a dicsőítés témáját Isten szerint vizsgálni és gyakorolni, akkor az igazán dicsőítené Istent, kedves lenne Ő előtte és ébredés lehetne keresztények között!
Írta: Dr. Rick Flanders, a Bridgeport First Baptist Church evangelistája,
6061 Maple Road,Vassar, MI 48768,USA.,
A magyar fordítást a Debreceni Biblia Baptista Gyülekezet,
4029 Debrecen, Faraktár u. 42. gondozta.
A cikk eredeti nyelven itt elérhető.
6061 Maple Road,Vassar, MI 48768,USA.,
A magyar fordítást a Debreceni Biblia Baptista Gyülekezet,
4029 Debrecen, Faraktár u. 42. gondozta.
A cikk eredeti nyelven itt elérhető.
