Figyelmesen tanulmányozzuk, amit 1. János 2:1-2 tanít: "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." Az újjonnan született, megmenekült hívőkre úgy utal, mint „én fiacskáim". A Szent Lélek vezetése alatt azt tanítja nekünk, hogy hogyan kellene bánnunk a bűnnel. Nézzük meg, hogy mit is tanít ez a rész és vizsgáljuk meg a szövegkörnyezet alapján, hogy megtanuljuk, hogyan kell távolmaradni a bűntől.

A legelső és legnagyobb téma, amit rendezni kell egy embernek Istennel, az a bűn témája. A megmenekülésnek kulcsfontosságú része ez, amely az Istenhez való közelség gátját képezi. János Apostol egyszerű szavakkal elmondja, hogyan óvakodhatunk a bűntől.

1. Minden ember követ el bűnt, mint ahogyan Te is

1. János 1. részének utolső verse ezt mondja: " Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az Ő ígéje nincsen mi bennünk." E vers alapján senki nem állíthatja magáról, hogy ő nem bűnös. Később ez a könyv leírja a Bibliában található legtisztább definicióját a bűnnek. 1. János 3:4, "a bűn pedig a törvénytelenség."

Tehát, ha valaki bűnt követ el, az áthágja Isten törvényét, és hát ezt mindannyian megtettük már. Szándékosan és folytonosan azt tesszük, amire Isten azt mondja, hogy NEM. Emellett nem tesszük azt, amire viszont azt mondja, hogy így kellene csinálni. A Biblia tele van Istentől kapott törvényekkel, de általában ahol az átlagember keresi, az a tízparancsolat (2. Mózes 20. rész) és a hegyibeszéd (Máté 5, 6, és 7. rész). Egy gondos tanulmányozása ezeknek a részeknek arra kellene vezessen, hogy te Isten törvényét megszegted és jogosan megérdemled az ezzel járó büntetést. Ha meg kellene kapnunk ezt a büntetést a halálunk után, akkor az a Pokol lenne, az örök kárhozat. Ezt mindannyian megérdemeljük és ha valaki a bűnei bocsánata nélkül hal meg, az az ember a pokol lángaiban tölti az örökkévalóságot. Ebből a szörnyű büntetésből viszont meg lehet menekülni. Ha szeretnéd tudni hogy hogyan, olvasd el ezt.

Sajnos az igazság az, hogy mindenki vétkezik, még hívők is, miután üdvözültek. "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk." (1 János 1:8). Az üdvösség csodálatos dolgokat hoz egy ember életébe, viszont maga az üdvösség nem állítja meg, hogy bűnt kövessünk el.

A Rómabeliekhez írt levélben kétszer olvashatjuk azt, hogy a hívők "felszabadulván pedig a bűn alól"(Róma 6:18 és 22.). Viszont olyat nem olvasunk, hogy a bűntől szabadulunk fel. Jézus ezt mondja, "azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (János 8:34–37). Amikor egy bűnös ember Krisztushoz fordul üdvösséégért, akkor megszabadul a bűn láncaitól, viszont még mindig dönthet úgy a szabad akaratában, hogy bűnt követ el. Megszabadult a bűn rabságából, de önkéntesen még elkövetheti azt. A bűnös emberi természet még a megmenekülés után is ott lesz, és sajnos vétkezünk is.

2. A bűn tönkreteszi a Te boldogságodat

János az apostolok közül a legfiatalabb volt, és ezeket a sorokat akkor írta, amikor már idős volt. Az 1 Jánosi levél elején elmondja, hogy miért írta ezt a könyvet: "A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal." Az apostolok beszéltek Isten Fiának a visszajöveteléről, hogy ők is átélhessék az Istennel való közösséget!

Az üdvösség csodálatos dolog! Ebben közösségünk lehet Istennel. Ez nem csupán csodálatos, de rendkívül fontos. János ezt írja, "És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen." Az Istennel való közösség és napi együttjárás maga a valódi öröm forrása. Nem lehet addig boldogságunk, valódi, teljes boldogságunk, amíg nem járunk együtt Istennel. Namost nézzük ezt a verset: "az Isten világosság és nincsen Ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük."

A teljesen tiszta, tökéletes Istennel nem lehet igazi közösségünk, amíg bűnben járunk. Viszont, "ha pedig a világosságban járunk, a mint Ő maga a világosságban van" akkor közösségünk lehet Ő vele. Más szavakkal, az Isten törvényének való engedelmesség Istennel való közösséget eredményez, aki a világosság. Az engedetlenség az Ő törvényének (ami a bűn cselekvése) meggátolja ezt a közösséget és visszatartja tőlünk a lehetőséget a valódi boldogságra.

3. Hogyan bánj a Te saját bűneiddel

Miután láttuk azt, hogy mindannyian vétkezünk és azt, hogy a bűn tönkreteszi a boldogságot, most lássuk azt, hogy hogyan bánhatunk megfelelően a saját bűneinkkel úgy, hogy valódi örömünk lehessen. A bűnre bocsánatot kell kapnunk Istentől, ami csak és kizárólag Jézus Krisztuson keresztül lehetséges.

Legelőször is meg kell kapnod a törvény alatti bocsánatot a bűneidre, hogy megmenekülhess a kárhozattól. Ez bocsánatot ad egyszer-és-mindenkorra az összes bűnre, amit elkövetsz (múlt, jelen és jövő). Ez akkor történik, amikor hittel kéred Jézus Krisztust, hogy bocsássa meg a bűneidet és tisztítson meg a Kereszten végzett engeszelő áldozata révén minden bűnödtől. Olvass erről még többet Efézus 1:7–14-nél. Szintén meg van említve ez János 3:14–18-nál és Róma 3:10–26-nál.

Amikor Kriszusban hiszel az üdvösséged felől és abban, ami Ő érted tett a Kereszten, akkor Isten eltörli a bűneidért járó büntetést Krisztus kereszt-áldozata miatt, és Krisztus vére a te bűneidet is lemossa. Ezzel te megigazítva leszel Isten szemében. Ez az abszolút törvény alatti bűnbocsánat.

A törvény alatti bűnbocsánaton felül szükséged van gyakorlati bűnbocsánatra rendszeresen. Amikor bűnt követsz el a megmenekülésed után, akkor már nincs szükség megint üdvözülni. Az üdvösség után már nincs kárhozat a hívő ember számára (János 5:24)! Dicsőség ezért Istennek. Viszont Isten még mindig szent marad és velünk még mindig ott van az a bűnös emberi természet.

Az egyedüli szent Isten, aki a megmenekülésünk után nem fog minket kárhoztatni a bűneink miatt, nem fog tudni minket a gyakorlatban használni, amíg szándékos engedetlenségben maradunk. Ezért van szükségünk gyakorlati bűnbocsánatra. Ez az ígéret ránk is vonatkozik: "ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

Miután megtörtént az üdvözülés, szükségünk van rendszeres lelki megtisztításra, amit csak Krisztus adhat. Hogyha megbánjuk és elhagyjuk a bűneinket, akkor Ő képe arra, hogy "megtisztítson minket minden hamisságtól" azért, hogy "egészen tiszták" legyünk. Ahhoz, hogy teljes és szabad közösséget élvezhessünk Istennel, meg kell menekülnünk, és az ezután elkövetett bűneinket rendszeresen meg kell vallanunk Istennek és el kell hagynunk. Egy jó példa erre az, amikor Dávid kér bocsánatot Istentől Zsoltárok 51-nél.

4. Keresztyénnek nem szabad vétkezni

1 János 2:1–2 mit tanít a hívőknek a bűnről? Azt, hogy ne kövessünk el bűnt. "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek." Aztán ezt mondja, "És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." Az üzenet a következő: ne vétkezzünk. De legyen a fejünkben az a tény, hogy Krisztus engesztelő áldozata a mennyei Atyánál biztosít bennünket az üdvösségünk felől még akkor is, ha vétkeznénk.

Vedd észre, hogy az üzenet itt nem az, hogy mint üdvözült már nem kell törődnöd a saját bűnöddel csak azért, mert az üdvösséged biztos és úgysem mész már a pokolba. Az üzenet az, hogy nem szabad bűnt elkövetned, csak legyen a tudatodban az, hogyha mégis elkövetsz bűnt, akkor nem mész a pokolba. Ez olyan, mint egy biztosítás. Ha vészhelyzet van, akkor fontos, hogy legyen baleseti biztostásod, viszont ez a tény nem kellene bátorítson arra, hogy szándékosan vészhelyzetet csinálj magadnak!

Egy hívő keresztyénnek nem szabadna bűnt elkövetni. Ez olvasható 1 János 2:6-nál, "A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint Ő járt." Isten itt minket arra utasít, hogy igaz, helyes életet kell élnünk, mint keresztyének.

Ennek a levélnek a témája az, hogy Istennel hogyan lehet közösségünk (1 János 1:1–7). Isten világosság (1 János 1:5) és Isten szeretet (1 János 4:8). Akik Istennel akarnak járni, a világosságban kell járniuk (1 János 1:6–7) és szeretetben kell járniuk (1 János 2:10).

Az 1. Jánosi levél nem azért lett leírva, hogy felfedje azt a titkot, hogy hogyan tudhatjuk meg, hogy valaki tényleg üdvös. Az apostol drasztikus kontrasztot fest arról, hogy az Istennel való közösség lehetetlen az ő világossága és szeretete nélkül (1 János 2:15, és 1 János 3:9), viszont nem kérdőjelezi meg az olvasói üdvösségét (lásd, 1 János 2:12–14).

A bűntől való távolmaradás kulcsa a következő kijelentésben rejlik, "Maradjatok én bennem" (lásd, 1 János 2:6, 2:27-28, és 3:6). Ez a kifejezés János 15:4-ből van, ahol Jézus a tanítványait tanítja és összehasonlítja az áldott hívő életet a szőlőtő és szőlővessző metaforájával. Ha Kriszusban maradunk, akkor győzedelmes, értelmes, békés, imaválaszokkal teli, gyümölcsöző életet élhetünk. A Krisztussal járó keresztyén élete a hit és a teljes alárendeltség alapjára épül. Hit által legyőzhetjünk a testünk kívánságait és a bűnt. A bűn mindig pusztít, rombol. A bűnnek mindig lesz következménye, és mindig, minden esetben megbánjuk később, amit tettünk.