Az igazságtalan kritika tulajdonságai

Kattints ide az eredeti cikkhez angol nyelven. // Click here for the original link.

Bárki, aki szolgálja az Urat, szembe fog nézni kritikával. Ezek némelyike jogos. Némelyike igazságtalan. A jogos kritika segít, ha egy szerető baráttól jön, személyesen van kezelve, és az életedben nagymértékű növekedést és érést eredményezhet. Egy egészséges kapcsolat medrében folyik, ahol a szívek, mint vasak élesítik egymást. Egy kritika sem kellemes, de a barátságos kritika ajándék—valaki, aki igazán törődik veled és az Úrért való fejlődésedért. Ezt a fajta kritikát alázatosan el kell fogadni és alkalmazni az életedben.

Az igazságtalan kritika egy teljesen más helyzet. Ez olyan embertől jön, aki a saját önös érdekeit erőlteti—valaki, aki eltökélt abban, hogy veszekedést szítson és győzzön olyan módon, hogy az nélkülöz minden fajta integritást, lelki bölcsességet, szeretetet és krisztusi törődést. Íme néhány tulajdonság, amire vigyázz, ha igazságtalan kritikával illet valaki:

Az igazságtalan kritikusok természetüknél fogva hibakeresők—ez a foglalkozásuk, mint a farizeusoknak. Saját bevallásuk szerint nem bátorítóak. Elképzelni sem tudok olyan ügyet, ami távolabb állna Krisztus szívétől, mint a „hibakeresés”. Micsoda egy elfoglalt élet lehet ez!Emellett Dávid egy megmenekült bűnös volt. Nem a pokol felé tartott a bűnei miatt, habár megérdemelte volna (ahogyan mindannyian). Úgy menekült meg a bűneitől, ahogyan egy bűnbánó bűnös találja meg az üdvösséget: a Megmentő Jézus Krisztusban való hit által. Emberek, akik Jézus földre jövetele előtt éltek, hit által tudtak megmenekülni az eljövendő Messiásban, a ma élő emberek pedig úgy tudnak megmenekülni, hogy hisznek a már eljött Messiásban. Az Ó Szövetségi hívők tudtak a Megmentőről a róla szóló próféciákon keresztül, ugyanúgy, ahogyan mi olvasunk Róla az Új Szövetség könyveiben. Dávid hitt Isten üdvösség-ígéretében.

Az igazságtalan kritikusok ellentéteket kavarnak fel, de az igazságot nem akarják—pedig az igazság könnyen előjön. Odamész a kérdéses személyhez és beszélsz. Felveszed a telefont és felhívod. Összehozod az embereket szeretetben. Célzott kérdéseket teszel fel. Imádkozol és megpróbálod kivasalni a ráncokat, ha egyetértesz, ha nem. De az igazságtalan kritikusok ilyet nem tesznek, mert ez megoldáshoz vezet és elvenné a veszekedés lehetőségét. Az igazságtalan kritikusok szeretik a veszekedést és meggyőzik magukat arról, hogy ők valóban „harcolják a hit nemes harcát”—még akkor is, ha a vitát fabrikálniuk kell. Jézus ilyet soha nem tett.

Az igazságtalan kritikusok eltúlozzák és elferdítik az igazság egyik-másik apró részletét annak érdekében, hogy végigvigyék önös érdeküket—ami kis igazságmorzsákat találnak, inkább nem érdeklik a köztük lévő összefüggések vagy az, hogy teljesebben megértsék a helyzetet. Minél kevesebbet tudnak, annál jobban ki tudják azt díszíteni. Azután nyomtatásban vagy online a díszítések és elképzelések nagyon igaznak tűnhetnek. Nagyon elbűvölőek és szórakoztatóak—jó az olvasottsága.

Az igazságtalan kritikusok kihagyják azokat az igazságokat, amelyek nem illenek a tervükbe—a teljes igazság általában árt a kritikusok sztorijának és küldetésének. Egy igazságtalan kritikus esetében csak annyit hallasz a történetből, amennyi alátámasztja a tervét. Az igazság nagyobb része a sötétben van tartva, hacsak te magad nem jársz utána. Az Istenfélő emberek képesek kiszagolni a „tervet” és maguk járnak utána az igazságnak.

Az igazságtalan kritikusok kiszűrik a szúnyogot, de átengedik a tevét—a farizeusok könyörtelenül ezt tették Jézussal. „A te tanítványaid nem mostak kezet.” „Nem gyógyíthatsz szombatnapon.” „Együtt eszel a vámszedőkkel és a bűnösökkel.” Ezt teszik az igazságtalan kritikusok is. Jézus soha nem elegyedett velük vitába és soha nem csatlakozott a „hibakereső” szolgálathoz. Ő a hiba-megbocsátó szolgálatban tevékenykedett!

Az igazságtalan kritikusok figyelmen kívül hagyják Isten struktúráját a fennhatóságra vonatkozóan—amikor probléma van, az első utad Isten biblikus fennhatóság-struktúrájához kellene, hogy vezessen—a házastárshoz, a pásztorhoz, a szülőkhöz, az adminisztrátorhoz, a vezetőhöz. Egy igazságtalan kritikus saját magát teszi fennhatósággá és saját kedve szerint helyezi magát ezek közé az Istentől rendelt struktúrák közé. Ez egy nagyon veszélyes gyakorlat és egy problémát sem old meg.

Az igazságtalan kritikusok nem engedelmeskednek Isten azon parancsának, hogy „menj a te felebarátodhoz”—az első lépés, amikor problémád van valakivel, hogy odamész hozzá személyesen. Szerezd meg az igazságot a forrásból. Egy bizonyos ponton a nyilvános feddés biblikus és szükséges, de az igazságtalan kritikus csupán gyorsan piacra akarja dobni önös érdekeit—a nyilvános feddés az egyetlen ütőkártya a számára. A biblikus eljárás nem fontos, mert nem célja az őszinte megértés vagy a biblikus megoldás. A cél a büszkeség, az irigység és a féltékenység beteljesítése. A cél az agresszió és a hevesség; mindez a „kiállás” nevében.

Az igazságtalan kritikusok megpróbálnak bevonni a harcba—szeretik a drámát, mint az ötödikes kislányok. Szeretnek ők lenni azok, akik feltárják a hibát. A „mások önigaz vizsgálata” programban élik az életüket. Úgy néznek ki, mintha soha nem olvasták volna Máté 7:3-4-et. Vagy pedig teljesen elvetik ezt azzal a felkiáltással, hogy „Nincs semmi a szememben!”

Az igazságtalan kritikusok csalit használnak, hogy rávegyenek arra, hogy beszélj, aztán pedig ellened fordítják a szavaidat—az egyik legrosszabb dolog, amit tehetsz egy igazságtalan kritikussal az az, hogy vitába elegyedsz vele. Mivel az igazság nem céljuk és a megoldás nem a vágyott végeredmény. Ők alkotják a szabályokat. Ez az ő játékuk. A szavaid pedig vagy a próbálkozásaid, hogy megválaszolj, csupán ki lesznek csavarva és ellened fordítva. Egy igazságtalan kritikus mindig olyat idéz tőled, amit nem mondtál, vagy nem állt szándékodban.

Az igazságtalan kritikusok vágya, hogy provokáljon, nem pedig az, hogy megoldást keressen—csak érintettem ezt, túl nagy a téma. A problémákat és egyet nem értéseket a keresztyén testvéreknek egymás között kellene elintézniük. Jézus arra utasított, hogy a kritikákat és a problémákat először privát módon intézzük. Az után, hogy huszonnégy éve szolgálok ezzel a filozófiával, elmondhatom, hogy az esetek 99,9 %-ban a problémák ezen a ponton megoldódnak. Ez egy csodálatos dolog. De a megoldás elveszi az igazságtalan kritikustól a nagyobb konfliktus és szélesebb körű viszály lehetőségét. Megöli a játékot, még mielőtt elkezdődött volna. A lényeg az, hogy nem tudsz megfelelni a jogtalan kritikusnak, bármit is csinálsz. Tehát ne is próbálkozz.

Az igazságtalan kritikusok a hamis alázat leplébe burkolóznak—igei leírásokat és önmagukat háttérbe soroló kifejezéseket használnak, hogy mutassák feléd, hogy mennyire őszinték. Azok a szavak jól hangzanak, a hallgatóik pedig könnyen elfelejtik, hogy a cselekedeteik teljesen elárulják őket. Egy igazságtalan kritikus viselkedése messze meghaladja alattomos őszinteségét és megjátszott aggodalmát.

Az igazságtalan kritikusok azt mondják, amit nem tesznek, aztán meg elkezdik csinálni—ez egy furcsa módja a kettősségnek, de használható az igazságtalan kritikus hallgatóságánál. Például, „Nem azért, hogy támadjak,…”—aztán tessék, már támadnak is. De ez nem is úgy van, mert a kritikus azt mondta, hogy nem úgy van. „Én csak egy kegyelemből megmentett alázatos bűnös vagyok, ”—és bumm, egy önjelölt fennhatósággá lett az aktuális kérdésben. Figyelj az igazságtalan kritikusoknak erre a taktikájára.

A tanácsom? Ne szállj vitába igazságtalan kritikusokkal. Hagyd ott őket. A kritikus csak veszekedést akar, nem megoldást. Keress Krisztushoz hasonló keresztyéneket—keresztyéneket, akik a pásztor szívével és a Megmentő szeretetével élnek és szolgálnak. Keress olyan keresztyéneket, akik bátorítanak, építenek, hasznosak, és erősítik a testvéreket. Találj keresztyéneket, akiknek egyértelmű gyümölcseik vannak—nem csak csalódottságuk. És ne merülj el az igazságtalan kritikusok csüggesztésében. És legfőképpen ne csüggedj el akkor, amikor te vagy a rosszindulatuk alanya.

Igazságtalan kritikusok mindig is voltak. Isten arra használja őket, hogy emlékeztessen minket: „ilyenekké ne váljunk”. Ha igazságtalanul kritizálnak, ne csüggedj el! Vedd kihívásnak! Hagyd Istent dolgozni. Hagyd, hogy az életed és a munkád magáért beszéljen.

Nehéz jogosan vitatkozni az igazsággal és a biblikus elvek nyilvánvaló gyümölcseivel.