Példabeszédek 22:6 "Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint;
még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól."

Maga a gyermeknevelés valószínűleg a legelhanyagoltabb része manapság a gyermek felnevelésének. Konkrétan, a határozott és céltudatos nevelés az, amely a legjobban figyelmen kívül hagyott. Az igazság az, hogy gyermekeinket minden nap, mindenféle társas interakción keresztül vagy jó, vagy rossz módon neveljük. Azon keresztül, amit megengedünk és/vagy amit nem engedünk meg, a gyermekeink életét szabályozzuk, felépítjük szokásait és karaktere jellemeit. A kérdés nem az, hogy vajon nevelünk-e, hanem hogyan nevelünk. Néha még ez a kérdés is felmerülhet: Most ki nevel kit?

A nevelés illusztrálható egy íjjal és egy íjvesszővel. Az íjnak az a célja, hogy a nyílvesszőt a cél felé terelje. Amikor egy íjba helyezünk egy nyílvesszőt és arrafelé irányítjuk, amerre mi szeretnénk hogy menjen, akkor mondhatnánk azt, hogy az nyílvesszőt a célpontra irányítjuk. Viszont egy másik, még érthetőbb kifejezés az lenne, hogy betanítjuk az íjvesszőt. Megtanítjuk az nyílvesszőt arra, hogy milyen célpontot találjon el. A tanulság ez: az nyílvesszőt célba irányítása, vagy betanítása egy határozott és céltudatos cselekedet.

Olyan nincs, hogy csak fogunk egy íjvesszőt, kifeszítjük a húrt, és reméljük, hogy eltalálja a célpont kellős közepét. Valójában időbe telik, míg kinézed a célt és célzol az íjvesszővel nagyon határozottan abba az irányba, amerre te szeretnéd, hogy menjen. Ha az íjvesszőt kellőképpen betanítod így, akkor—idővel—eltalálja a kiszemelt célt. Ez az ígéret a fent említett Biblia versben: ha határozottan és céltudatosan „be”tanítjuk—vagy neveljük—a gyermekeinket egy előre meghatározott irányba, akkor idővel megérkeznek a megtervezett célba.

Ha bölcsen és határozottan neveled a gyermeked arra, hogy engedelmes legyen, akkor idővel engedelmeskedni fognak. Ha arra tanítod, hogy kedves, figyelmes és tisztelettudó legyen más ember felé, akkor idővel így fognak viszonyulni más ember felé. A probléma az, hogy a szülők sokszor nem teszik ezeket a dolgokat határozottan és céltudatosan. Csak remélik, hogy egyszer bekövetkezik, vagy véletlenül így alakul majd.

Még segíthet egy másik illusztráció. A kertemben ültettem néhány kicsi fát. Tudom azt, hogy ha nem rakok melléjük egy egyenes rudat, ami segít abban, hogy egyenesen nőjenek, akkor a szél nagyon hamar elgörbíti őket és akkor görbén fognak nőni. A fa mellett ennek a rúdnak az a szerepe, hogy arra az irányra nevelje őket, amelyre növekedniük kell. Amint a fa idősebb lesz, jellege miatt már képes lesz megállni magától a szélben és továbbra is egyenesen fog nőni.

Ugyanígy, gyermekeknek szükségük van az irányítás botjára. Támogatásra, megfékezésre és segítségre van szükségük, hogy megállhassanak a kultúra, a nyomás és önfejűség ellen, hogy egy idő után már saját magukat fékezzék meg. Még ha vége is lenne a szülői nevelésnek, akkor továbbra is megőrzik azt az irányt, amelyre rá lettek állítva.

A Biblia ígérete ez: Ha a szülő határozottan és céltudatos neveli a gyermekeit abba az irányba, amerre kellene azzal, hogy vezeti, tanítja és megfékezi őket, akkor ha idősebbekké válnak, már a saját jellemük lesz az, amely elősegíti őket abban, hogy ugyanabba az irányba tartsanak maguktól. A nevelés, melyet napról napra adunk a gyermekeink számára hatalmasan befolyásolja őket abban, hogy egy nap milyen emberek lesznek.