Nyissuk ki a Bibliáinkat II Sámuel 12. részénél, és olvassuk el a 18. verstől a 23. versig. Ebből a részből láthatjuk, hogy miután Dávid beteg kisbabája elhunyt, Dávid meg volt győződve róla, hogy egy nap majd újra láthatják egymást. "ő nem jő ide vissza én hozzám," mondta Dávid, de előtte elmondta, "én megyek ő hozzá." A csecsemő ekkor már a mennyországban volt, és egy nap Dávid találkozott vele a Mennyben. Dávid azért került a mennybe, mert üdvözült; a baba azért került a mennybe, mert biztonságban volt. Tudnunk kell, hogy a bűnös embernek üdvözülnie, vagyis meg kell menekülnie a bűnétől, de emellett értenünk kell azt, hogy a Biblia tanítása szerint lesznek olyanok, akik megmenekülnek az elkövetkezendő ítélettől azért, mert nem lesz a bűnük számon kérve tőlük, mivel biztonságban vannak Isten kegyelme alatt.

Nem kifogásolható az állítás, mely szerint Dávid egy megmenekült bűnös ember volt. Tudjuk, hogy ez az Istent szerető ember bűnös volt, hiszen ő maga bevallotta:

Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. (Zsoltárok 51:7, Dávid zsoltára)

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted. (Zsoltárok 69:6, Dávid zsoltára)

Emellett Dávid egy megmenekült bűnös volt. Nem a pokol felé tartott a bűnei miatt, habár megérdemelte volna (ahogyan mindannyian). Úgy menekült meg a bűneitől, ahogyan egy bűnbánó bűnös találja meg az üdvösséget: a Megmentő Jézus Krisztusban való hit által. Emberek, akik Jézus földre jövetele előtt éltek, hit által tudtak megmenekülni az eljövendő Messiásban, a ma élő emberek pedig úgy tudnak megmenekülni, hogy hisznek a már eljött Messiásban. Az Ó Szövetségi hívők tudtak a Megmentőről a róla szóló próféciákon keresztül, ugyanúgy, ahogyan mi olvasunk Róla az Új Szövetség könyveiben. Dávid hitt Isten üdvösség-ígéretében.

Csak ő az én kősziklám és szabadulásom... (Zsoltárok 62:7)

A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. (Zsoltárok 103:12)

A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bűneik. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít. (Róma 4:6-8)

Dávid azért került a Mennybe, mert megmenekült. Azt mondta, hogy oda fog menni, ahova az újszülött gyermeke került. A kisgyermek azon isteni alapelv szerint került a Mennybe, ami szerint az ember nem felelős a bűnei miatt mindaddig, amíg kellően nem érti azokat a törvényeket, amelyeket megszeg. Más szavakkal, bár az ember a fogantatásától kezdve bűnös természetű, nem tartozik felelősséggel mindaddig, amíg elég idős ahhoz, hogy tisztában legyen vele.

Ez az alapelv tisztán látható a hitetlen izraeliták nemzedéke felett való ítéletben, akik meghaltak a pusztában. Isten ezt mondta, E gonosz nemzetségbõl való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt. Ekkor Mózes, Isten embere ezt mondta, Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. (5 Mózes 1:34-38). Ekkor Isten szolgája ezt mondta:

És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. (5 Mózes 1:39)

Az a generáció, amely a hitetlensége miatt nem akart engedelmeskedni Istennek, nem mehetett be az ígéret földjére, hanem meg kellett halnia a pusztában. Velük ellentétben a gyermekeik, akik nem voltak még elég idősek ahhoz, hogy felelősségre vonhatók legyenek a nép bűnéért, bemehettek arra a földre. Ebben az esetben a gyermekek életkora 20 évnél lett meghatározva (4 Mózes 14:26-35), ami sokkal idősebb annál a kornál, melynél egy kisgyermek már érti a bűnös természetét és felfogja saját bűnösségét, de az alapelv látható ennél az eseménynél. A 20 évnél fiatalabb gyermekeket Isten nem vonta felelősségre a nép lázadása kapcsán. Ez azért történik, mert Isten nem vonja azokat az embereket felelősségre a parancsolatának megszegése miatt, akik még nem értik a tetteik következményeként a jó és rossz közti különbséget.

Az Úr Jézus azt tanította, hogy az ismeret dönti el a felelősségre vonás mértékét,

Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. (Máté 11:23)

Jézus Kapernaumról, a szolgálatának központjáról azt mondta, hogy nagyobb felelősséggel tartozik a bűnei miatt, mint Sodoma bűnös városa. Kapernaumban rengeteg csodát tett, és az ok az volt, hogy jobban ismerte ez a város az igazságot. Ezért a büntetése is sokkal keményebb. Láthatjuk tehát, hogy az ismeret határozza meg a felelősségre vonhatóság mértékét.

Egy másik helyen Jézus ezt mondja,

És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. (Lukács 12:47-48)

A Rómabeliekhez írt levélben, Pál apostol is foglalkozik a bűn miatt való felelősségre vonás kérdésével. Az ember bizonyságtételét tárja elénk, amikor a 7. részben leírja azt az időt, amikor ő is felelősségre vonhatóvá vált, és el lett ítélve a bűnök miatt a halálbüntetéssel.

Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. (7-10. versek)

Isten törvénye ez, amely az elmére gyakorol befolyást a lelkiismeret hatásával (Róma 2:11-16) illetve a Szentírás bizonyságtételével, amely a gyermeket felelősségre vonhatóvá teszi a bűnei miatt. Mielőtt megérthetné a törvény alaptételeit, ő egy "élő," személy, vagyis nem lehet felelősségre vonni a bűnei miatt és nem esik az örök kárhozat büntetése alá. Amikor a törvény bekerül a tudatába, a gyermek lelki értelemben "meghal," vagyis onnantól felelősségre vonható, és megérdemli az örök halál büntetését.Amikor már meg tudja különböztetni a rosszat a jótól, és fel tudja fogni, hogy rosszat tett, onnantól kezdve nincs biztonságban, és Krisztushoz kell fordulnia, hogy megmenekülhessen (Róma 3:10-26).

A felismerés ezen pillanata Ézsaiás 7:16-nál van előtérbe hozva, amikor a próféta arról az időről számol be, amikor a „mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani." Jónás könyve az utolsó versben szintén ezt a korszakot hangsúlyozza ki (4:11), ahol Isten kegyelméről beszél, amiért nem pusztította el Ninive városát a benne lakó sok gyermek miatt „a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között." Az az életkor, amelytől kezdve egy gyermek felelősségre vonhatóvá válik a bűnei miatt, megtalálható számos helyen a Bibliában.

Máté evangéliumának 18. részében, a gyermekek témájával maga Jézus foglalkozik (1-14. versek). Azt mondja, hogy az embereknek olyanokká kell válniuk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessenek a mennybe. Utána azt mondja, hogy meg kell aláznia magát, mint a kisgyermek, ha nagy szeretne lenni a mennyben (1-4 versek). Az, aki megbotránkoztat egy kisgyermeket, ítéletet kap Istentől (5-9 versek). Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentse az elveszetteket, és Isten akarata nem az, hogy egy kisgyermek is elvesszen (11-14 versek). Ez azt jelenti, hogy már fogantatástól kezdve Isten akarata az, hogy minden gyermek üdvözüljön, aki beleszületik ebbe a világba. A 19. részben Jézus ezt mondja a gyermekekről: „ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jõjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa." (14. vers). Amikor egy gyermek felelősségre vonható lesz, mert különbséget tud tenni a jó és rossz között, onnantól kezdve megvan a lehetősége arra, hogy Jézushoz jöjjön bűnbocsánatért és üdvösségért.

Dávid ma a mennyországban van, mert megmenekült a pokoltól a Krisztusba vetett hite miatt. Az újszülött gyermeke szintén a mennyben van Isten szeretete és kegyelme miatt, mert akkor hunyt el, amikor még erkölcsileg és lelkileg biztonságban volt.