A Biblia kijelenti, hogy a világegyetemet Isten a semmiből teremtette—Ő alkotta! Nem valamit készített valamiből—hanem a valamit készítette a semmiből.“Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”(1 Mózes 1:1). Lenyűgöző, hogy az evolúció “elméletét” még mindig tanítják feltételezhetően intelligens emberek, holott időről időre kiderül, hogy hamis.

Valaki megkérdezhetné, “De mi a helyzet azokkal a tudományos kutatásokkal, amelyek több millió éves kő maradványokat tárnak fel?” Mit gondolsz Ádám milyen idős volt, amikor Isten megteremtette őt? Ő egy felnőtt volt. Tehát Ádám felett már évek teltek el, amikor meg lett teremtve. Isten erre is képes! Nem lenne tehát logikus azt a konklúziót levonni, hogy Isten a köveket, a fákat, és az állatokat is megteremtette a maguk éveinek számában? Az, hogy valaminek a kora évmilliókra tehető, még nem zárja ki a teremtés tényét.

Most jobban, mint valaha, a keresztyéneknek meg kell tudni védeni a hitüket. A tudományos közösségek nagy többsége a teremtést egyszerű hiedelemnek veszi; az intelligens tervezésre úgy tekintenek, mint ami fényévekre van a tudománytól. Azok, akik kiállnak a Mózes könyvében leírt teremtés mellett “irracionális vallásos fanatikusnak mondják, akik még mindig a sötét középkorban élnek, és elhiszik a Biblia meséit a teremtésről.” Az intelligens tervezés sokak számára minden, csak nem intelligens.

Nagyon fontos, hogy megfelelően kezeljük az állításokat. Az elmélet, amit az iskolákban tanítanak, és amit a kreacionisták elutasítanak, az, hogy részecskék egy idő múlva emberekké formálódtak maguktól, egy intelligens tervező beavatkozása nélkül. Az evolucionisták az Evolúció Általános Elméletét úgy definiálják, hogy “minden élőlény ebben a világban egyetlen egy forrásból ered, mely egy élettelen dologból jött létre.”

Számos ellenérvet fel lehetne hozni az Evolúció elmélete kapcsán, és szintén sok érvet fel lehetne hozni Isten létezésének univerzum intelligens tervezésének bizonyítékaként. Nézzünk meg most négy természettudományi eredetű érvelés Isten létezésére:

1. Kozmológiai érvelés
   Az univerzumban minden dolog valami másik dolgon függ a létezéséhez, kivéve a legelsőt. Az egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy a legelső Isten kellett legyen.
2. Antropológiai érvelés
   Az ember erkölcsös, kreatív és intelligens lény, felülemelkedve ezzel az összes állat fölé. Az ember és az összes többi teremtmény közti különbség oly nagy, hogy az kizárt, hogy csak véletlenül történjen.
3. Ontológiai érvelés
   Isten kell, hogy létezzen, mivel az emberi gondolatban jelen van. Az emberi gondolkodás véges természeténél fogva lehetetlen, hogy az ember kitaláljon egy végtelen Istent.
4. Teleológiai érvelés
   A világnak van formatervezése, célja, és rendezettsége. Kell legyen Isten, aki megtervezte a természet törvényeit. Ez az érvelés nem különbözik attól, amikor egy régész egy nyílhegyet talál, és azt állítja, hogy azt megtervezték; ebből kifolyólag volt egy tervező. Isten az univerzum nagy Teremtője és Tervezője.

Mint Bibliában hívő keresztyének, hisszük azt, hogy Isten a világot szóval hozta létre. “Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsoltárok 33:6–9). Igen, amikor Isten azt mondta, hogy “Legyen világosság,” akkor az a világosság a semmiből lett, mivel akkor lett megteremtve—Isten szava által előállott, létrejött.

Valaki egyszer azt mondta: “Isten a világot a semmiből teremtette. Ha semmivé válunk, csak akkor tud Isten minket valamivé formálni.” Minden további nélkül hisszük, hogy Isten az univerzumot a semmiből teremtette mindenféle segítség nélkül. De néha amiatt aggódunk, hogy Isten képes-e valamit kimunkálni az életünkben a mi segítségünk nélkül.

Az önző büszkeségünkben azt akarjuk elhinni, hogy Isten csakis a mi tálentumainkkal, vagy személyiségünkkel képes elvégezni valamit. Az igazság azonban az, hogy Nélküle semmik vagyunk! Pál apostol felteszi a kérdést: “…Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1 Korinthus 4:7). Bármi, amit te, vagy én birtoklunk képességben, vagy lehetőségben, az mind Isten közvetlen ajándéka. “Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.” (János 3:27). Jézus ezt mondja, “…mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15:5).

Ürítsd ki még ma magad mindattól, ami “te” vagy—a saját akaratodat, a céljaidat, az álmaidat, vagy a terveidet. Öntsd ki mindazokat az Úr elé és mondd Neki azt, hogy semmi vagy. Ezután kelj fel és gondolkozz ezen: “…a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1 Korinthus 1:28–29). A világegyetemben minden az Úr Szava által lett, tehát Te is az Ő alkotása vagy. Vajon átadtad már az életedet Krisztusnak? Ő egy új életet szeretne Neked adni! Amilyen gyönyörű a földünk, olyan alapossággal meg tudja tervezni az életedet. Bízd az életed Krisztusra, nem fogod megbánni!