A Biblia kijelenti, hogy a világegyetemet Isten a semmiből teremtette—Ő alkotta! Nem valamit készített valamiből—hanem a valamit készítette a semmiből.“Kezdetben teremté Isten az eget és a földet”(1 Mózes 1:1). Lenyűgöző, hogy az evolúció “elméletét” még mindig tanítják feltételezhetően intelligens emberek, holott időről időre kiderül, hogy hamis.

Valaki megkérdezhetné, “De mi a helyzet azokkal a tudományos kutatásokkal, amelyek több millió éves kő maradványokat tárnak fel?” Mit gondolsz Ádám milyen idős volt, amikor Isten megteremtette őt? Ő egy felnőtt volt. Tehát Ádám felett már évek teltek el, amikor meg lett teremtve. Isten erre is képes! Nem lenne tehát logikus azt a konklúziót levonni, hogy Isten a köveket, a fákat, és az állatokat is megteremtette a maguk éveinek számában? Az, hogy valaminek a kora évmilliókra tehető, még nem zárja ki a teremtés tényét.

Most jobban, mint valaha, a keresztyéneknek meg kell tudni védeni a hitüket. A tudományos közösségek nagy többsége a teremtést egyszerű hiedelemnek veszi; az intelligens tervezésre úgy tekintenek, mint ami fényévekre van a tudománytól. Azok, akik kiállnak a Mózes könyvében leírt teremtés mellett “irracionális vallásos fanatikusnak mondják, akik még mindig a sötét középkorban élnek, és elhiszik a Biblia meséit a teremtésről.” Az intelligens tervezés sokak számára minden, csak nem intelligens.

Nagyon fontos, hogy megfelelően kezeljük az állításokat. Az elmélet, amit az iskolákban tanítanak, és amit a kreacionisták elutasítanak, az, hogy részecskék egy idő múlva emberekké formálódtak maguktól, egy intelligens tervező beavatkozása nélkül. Az evolucionisták az Evolúció Általános Elméletét úgy definiálják, hogy “minden élőlény ebben a világban egyetlen egy forrásból ered, mely egy élettelen dologból jött létre.”

Számos ellenérvet fel lehetne hozni az Evolúció elmélete kapcsán, és szintén sok érvet fel lehetne hozni Isten létezésének univerzum intelligens tervezésének bizonyítékaként. Nézzünk meg most négy természettudományi eredetű érvelés Isten létezésére:

1. Kozmológiai érvelés
   Az univerzumban minden dolog valami másik dolgon függ a létezéséhez, kivéve a legelsőt. Az egyetlen ésszerű magyarázat az, hogy a legelső Isten kellett legyen.
2. Antropológiai érvelés
   Az ember erkölcsös, kreatív és intelligens lény, felülemelkedve ezzel az összes állat fölé. Az ember és az összes többi teremtmény közti különbség oly nagy, hogy az kizárt, hogy csak véletlenül történjen.
3. Ontológiai érvelés
   Isten kell, hogy létezzen, mivel az emberi gondolatban jelen van. Az emberi gondolkodás véges természeténél fogva lehetetlen, hogy az ember kitaláljon egy végtelen Istent.
4. Teleológiai érvelés
   A világnak van formatervezése, célja, és rendezettsége. Kell legyen Isten, aki megtervezte a természet törvényeit. Ez az érvelés nem különbözik attól, amikor egy régész egy nyílhegyet talál, és azt állítja, hogy azt megtervezték; ebből kifolyólag volt egy tervező. Isten az univerzum nagy Teremtője és Tervezője.

Mint Bibliában hívő keresztyének, hisszük azt, hogy Isten a világot szóval hozta létre. “Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. Összegyűjti a tenger vizeit, mintegy tömlőbe; tárházakba rakja a hullámokat. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tőle minden földi lakó. Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsoltárok 33:6–9). Igen, amikor Isten azt mondta, hogy “Legyen világosság,” akkor az a világosság a semmiből lett, mivel akkor lett megteremtve—Isten szava által előállott, létrejött.

Valaki egyszer azt mondta: “Isten a világot a semmiből teremtette. Ha semmivé válunk, csak akkor tud Isten minket valamivé formálni.” Minden további nélkül hisszük, hogy Isten az univerzumot a semmiből teremtette mindenféle segítség nélkül. De néha amiatt aggódunk, hogy Isten képes-e valamit kimunkálni az életünkben a mi segítségünk nélkül.

Az önző büszkeségünkben azt akarjuk elhinni, hogy Isten csakis a mi tálentumainkkal, vagy személyiségünkkel képes elvégezni valamit. Az igazság azonban az, hogy Nélküle semmik vagyunk! Pál apostol felteszi a kérdést: “…Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?” (1 Korinthus 4:7). Bármi, amit te, vagy én birtoklunk képességben, vagy lehetőségben, az mind Isten közvetlen ajándéka. “Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki.” (János 3:27). Jézus ezt mondja, “…mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (János 15:5).

Ürítsd ki még ma magad mindattól, ami “te” vagy—a saját akaratodat, a céljaidat, az álmaidat, vagy a terveidet. Öntsd ki mindazokat az Úr elé és mondd Neki azt, hogy semmi vagy. Ezután kelj fel és gondolkozz ezen: “…a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.” (1 Korinthus 1:28–29). A világegyetemben minden az Úr Szava által lett, tehát Te is az Ő alkotása vagy. Vajon átadtad már az életedet Krisztusnak? Ő egy új életet szeretne Neked adni! Amilyen gyönyörű a földünk, olyan alapossággal meg tudja tervezni az életedet. Bízd az életed Krisztusra, nem fogod megbánni!

Nyissuk ki a Bibliáinkat II Sámuel 12. részénél, és olvassuk el a 18. verstől a 23. versig. Ebből a részből láthatjuk, hogy miután Dávid beteg kisbabája elhunyt, Dávid meg volt győződve róla, hogy egy nap majd újra láthatják egymást. "ő nem jő ide vissza én hozzám," mondta Dávid, de előtte elmondta, "én megyek ő hozzá." A csecsemő ekkor már a mennyországban volt, és egy nap Dávid találkozott vele a Mennyben. Dávid azért került a mennybe, mert üdvözült; a baba azért került a mennybe, mert biztonságban volt. Tudnunk kell, hogy a bűnös embernek üdvözülnie, vagyis meg kell menekülnie a bűnétől, de emellett értenünk kell azt, hogy a Biblia tanítása szerint lesznek olyanok, akik megmenekülnek az elkövetkezendő ítélettől azért, mert nem lesz a bűnük számon kérve tőlük, mivel biztonságban vannak Isten kegyelme alatt.

Nem kifogásolható az állítás, mely szerint Dávid egy megmenekült bűnös ember volt. Tudjuk, hogy ez az Istent szerető ember bűnös volt, hiszen ő maga bevallotta:

Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. (Zsoltárok 51:7, Dávid zsoltára)

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted. (Zsoltárok 69:6, Dávid zsoltára)

Emellett Dávid egy megmenekült bűnös volt. Nem a pokol felé tartott a bűnei miatt, habár megérdemelte volna (ahogyan mindannyian). Úgy menekült meg a bűneitől, ahogyan egy bűnbánó bűnös találja meg az üdvösséget: a Megmentő Jézus Krisztusban való hit által. Emberek, akik Jézus földre jövetele előtt éltek, hit által tudtak megmenekülni az eljövendő Messiásban, a ma élő emberek pedig úgy tudnak megmenekülni, hogy hisznek a már eljött Messiásban. Az Ó Szövetségi hívők tudtak a Megmentőről a róla szóló próféciákon keresztül, ugyanúgy, ahogyan mi olvasunk Róla az Új Szövetség könyveiben. Dávid hitt Isten üdvösség-ígéretében.

Csak ő az én kősziklám és szabadulásom... (Zsoltárok 62:7)

A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. (Zsoltárok 103:12)

A mint Dávid is boldognak mondja azt az embert, a kinek az Isten igazságot tulajdonít cselekedetek nélkül. Boldogok, a kiknek megbocsáttattak az õ hamisságaik, és a kiknek elfedeztettek az õ bűneik. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít. (Róma 4:6-8)

Dávid azért került a Mennybe, mert megmenekült. Azt mondta, hogy oda fog menni, ahova az újszülött gyermeke került. A kisgyermek azon isteni alapelv szerint került a Mennybe, ami szerint az ember nem felelős a bűnei miatt mindaddig, amíg kellően nem érti azokat a törvényeket, amelyeket megszeg. Más szavakkal, bár az ember a fogantatásától kezdve bűnös természetű, nem tartozik felelősséggel mindaddig, amíg elég idős ahhoz, hogy tisztában legyen vele.

Ez az alapelv tisztán látható a hitetlen izraeliták nemzedéke felett való ítéletben, akik meghaltak a pusztában. Isten ezt mondta, E gonosz nemzetségbõl való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt. Ekkor Mózes, Isten embere ezt mondta, Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. (5 Mózes 1:34-38). Ekkor Isten szolgája ezt mondta:

És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. (5 Mózes 1:39)

Az a generáció, amely a hitetlensége miatt nem akart engedelmeskedni Istennek, nem mehetett be az ígéret földjére, hanem meg kellett halnia a pusztában. Velük ellentétben a gyermekeik, akik nem voltak még elég idősek ahhoz, hogy felelősségre vonhatók legyenek a nép bűnéért, bemehettek arra a földre. Ebben az esetben a gyermekek életkora 20 évnél lett meghatározva (4 Mózes 14:26-35), ami sokkal idősebb annál a kornál, melynél egy kisgyermek már érti a bűnös természetét és felfogja saját bűnösségét, de az alapelv látható ennél az eseménynél. A 20 évnél fiatalabb gyermekeket Isten nem vonta felelősségre a nép lázadása kapcsán. Ez azért történik, mert Isten nem vonja azokat az embereket felelősségre a parancsolatának megszegése miatt, akik még nem értik a tetteik következményeként a jó és rossz közti különbséget.

Az Úr Jézus azt tanította, hogy az ismeret dönti el a felelősségre vonás mértékét,

Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lőnek, mind e mai napig megmaradt volna. De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked. (Máté 11:23)

Jézus Kapernaumról, a szolgálatának központjáról azt mondta, hogy nagyobb felelősséggel tartozik a bűnei miatt, mint Sodoma bűnös városa. Kapernaumban rengeteg csodát tett, és az ok az volt, hogy jobban ismerte ez a város az igazságot. Ezért a büntetése is sokkal keményebb. Láthatjuk tehát, hogy az ismeret határozza meg a felelősségre vonhatóság mértékét.

Egy másik helyen Jézus ezt mondja,

És a mely szolga tudta az ő urának akaratát, és nem végezte el, sem annak akarata szerint nem cselekedett, sokkal büntettetik meg; A ki pedig nem tudta, és büntetésre méltó dolgokat cselekedett, kevesebbel büntettetik. És valakinek sokat adtak, sokat követelnek tőle; és a kire sokat bíztak, többet kívánnak tőle. (Lukács 12:47-48)

A Rómabeliekhez írt levélben, Pál apostol is foglalkozik a bűn miatt való felelősségre vonás kérdésével. Az ember bizonyságtételét tárja elénk, amikor a 7. részben leírja azt az időt, amikor ő is felelősségre vonhatóvá vált, és el lett ítélve a bűnök miatt a halálbüntetéssel.

Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn. Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. (7-10. versek)

Isten törvénye ez, amely az elmére gyakorol befolyást a lelkiismeret hatásával (Róma 2:11-16) illetve a Szentírás bizonyságtételével, amely a gyermeket felelősségre vonhatóvá teszi a bűnei miatt. Mielőtt megérthetné a törvény alaptételeit, ő egy "élő," személy, vagyis nem lehet felelősségre vonni a bűnei miatt és nem esik az örök kárhozat büntetése alá. Amikor a törvény bekerül a tudatába, a gyermek lelki értelemben "meghal," vagyis onnantól felelősségre vonható, és megérdemli az örök halál büntetését.Amikor már meg tudja különböztetni a rosszat a jótól, és fel tudja fogni, hogy rosszat tett, onnantól kezdve nincs biztonságban, és Krisztushoz kell fordulnia, hogy megmenekülhessen (Róma 3:10-26).

A felismerés ezen pillanata Ézsaiás 7:16-nál van előtérbe hozva, amikor a próféta arról az időről számol be, amikor a „mielőtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani." Jónás könyve az utolsó versben szintén ezt a korszakot hangsúlyozza ki (4:11), ahol Isten kegyelméről beszél, amiért nem pusztította el Ninive városát a benne lakó sok gyermek miatt „a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között." Az az életkor, amelytől kezdve egy gyermek felelősségre vonhatóvá válik a bűnei miatt, megtalálható számos helyen a Bibliában.

Máté evangéliumának 18. részében, a gyermekek témájával maga Jézus foglalkozik (1-14. versek). Azt mondja, hogy az embereknek olyanokká kell válniuk, mint a kisgyermekek, hogy bemehessenek a mennybe. Utána azt mondja, hogy meg kell aláznia magát, mint a kisgyermek, ha nagy szeretne lenni a mennyben (1-4 versek). Az, aki megbotránkoztat egy kisgyermeket, ítéletet kap Istentől (5-9 versek). Jézus Krisztus azért jött, hogy megmentse az elveszetteket, és Isten akarata nem az, hogy egy kisgyermek is elvesszen (11-14 versek). Ez azt jelenti, hogy már fogantatástól kezdve Isten akarata az, hogy minden gyermek üdvözüljön, aki beleszületik ebbe a világba. A 19. részben Jézus ezt mondja a gyermekekről: „ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jõjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa." (14. vers). Amikor egy gyermek felelősségre vonható lesz, mert különbséget tud tenni a jó és rossz között, onnantól kezdve megvan a lehetősége arra, hogy Jézushoz jöjjön bűnbocsánatért és üdvösségért.

Dávid ma a mennyországban van, mert megmenekült a pokoltól a Krisztusba vetett hite miatt. Az újszülött gyermeke szintén a mennyben van Isten szeretete és kegyelme miatt, mert akkor hunyt el, amikor még erkölcsileg és lelkileg biztonságban volt.

Biblikus nézet

1. Mi az ,,eleve elrendelés” (predesztináció) kifejezés definíciója a szótár alapján?

2. Olvasd el Róma 8:29, 30-at és Efézus 1:1-14-et, a Biblia tanít eleve elrendelést? Igen vagy Nem

3. Olvasd el Náhum 1:7-et. Milyen alapon ismerte Isten ezeket az egyéneket?Róma 8:29 szerint Isten előre elhatározott valamit, hogy az bekövetkezzen némelyek számára, akiket előre ismert.

Tudhatja valaki előre, hogy valami történni fog anélkül, hogy az illető megvalósítaná azt a dolgot?

Egy szülő tudhatja előre, hogy a gyermeke a dinsztelt máj helyett a jégkrémet választja anélkül, hogy a gyermeket a döntés elé állítaná. Eképpen tudta Isten előre, a világ kezdete előtt, hogy ki bízna meg Krisztusban, ki nem.

Róma 8:29 szerint mi volt előbb, Isten eleve ismerete vagy Isten eleve elrendelése?

Efézus 1:1-14 szerint Isten eleve eldöntötte, hogy bizonyos dolgok megtörténnek mindazokkal, akik ,,Krisztusban” vannak. 
Hogy kerül valaki ,,Krisztusba”?

Róma 8:1 - Nincsen azért immár SEMMI KÁRHOZTATÁSUK azoknak, a kik _________ ________ __________, …

János 3:18 - A ki ________ __ ______, EL NEM KÁRHOZIK;

Szóval azok, akik Krisztusban vannak, rendelkeznek (Szintén lásd Róma 3:22, 4:3 és 5, 4:20-25) _______________ .

4. Melyek azok a dolgok, amelyeket Isten eldöntött azok számára, akik megbíznak (hisznek) Jézus Krisztusban (Róma 8:29, Efézus 1:1-14)

1.

2.

3.

4.

5. Mikor döntötte mindezt el Isten? (Efézus 1:4)

6. Szóval a világ teremtése előtt Isten tudta, hogy kik hinnének benne és akkor eldöntötte, bizonyos dolgok megtörténnek azokkal a személyekkel.

Hogy tudhatta Isten mindezt a világ teremtése előtt? 1. János 3:20b:

Hogyan dönthette el a világ megalapítása előtt, hogy bizonyos dolgok megtörténnének bizonyos emberekkel? Jelenések 19:6

A kálvinista nézet

Az eleve elrendelésnek ez a nézete az abszolút Isteni szuverenitás és az ember teljes romlottságának elvén nyugszik.

A kálvinizmus szerint Isten szuverenitása nem hagy helyet az emberi volíció (választási képesség, az akarat gyakorlása) számára és az ember olyan romlott (felette gonosz), hogy sohasem tudná Istent választani. Szóval Isten végzi a választást és azt okozza, hogy az ember hitben válaszol.

A kálvinizmus 5 pontja:

1. Az Ember Teljes Romlottsága – Az ember bűnös, nem érdemli meg az Üdvösséget és annyira romlott, hogy ha ingyenes Üdvösséget ajánlanának neki, nem tudná elfogadni és egyszerűen nem fogadná el. Lelki-szellemi értelemben halott és az akarata bűnös természetének a fogja.
2. Feltétel Nélküli Kiválasztás – A kálvinizmus szerint mivel minden ember teljesen romlott, ezért senkiben nincs olyan tulajdonság, ami alkalmassá tenné őket az Üdvösségre. Ezért ha bárki megmenekül, az azért lesz, mert Isten úgy döntött, hogy megmenti azt a személyt függetlenül a személy bármilyen tulajdonságától. Az adott bűnösök kiválasztása teljesen az Ő szuverén akaratának ügye és nem a bűnös valamilyen előre látható reakcióján alapszik.
3. Korlátolt Engesztelés – A kálvinista hiszi, hogy Krisztus csak az üdvösségre kiválasztottakért halt meg és nem az egész világért. A bűn büntetését csak bizonyos, meghatározott bűnösökért fizette ki.
4. Ellenálhatatlan Kegyelem – Ez az elképzelés arról szól, hogy a személy megmenekülése az akaratától függetlenül valósul meg. Azt állítva, hogy mivel az ember bűnös egészen annyira, hogy nem hajlandó elfogadni az Üdvösséget, ezért Istennnek kell megváltoztatni az ember akaratát, hogy akarjon megmenekülni. Végkövetkeztetésként az embernek nincs választása az Üdvösségben. Ha Isten kiválasztott valakit az Üdvösségre, akkor az megmenekül, függetlenül a személyes döntésétől. Szintén Isten Lelke csak az elrendelteket hívja és feddi, amit aztán nem lehet elutasítani. Isten Lelke okozza aztán azt, hogy a bűnös higgyen (hajlandó legyen elfogadni Krisztust).

5. A Szentek Kitartása – Eszerint a tan szerint akik ki lettek választva és részesei lettek az üdvösségnek, azok megmenekültek örökre. Aki egyszer megmenekült, az megmenekült mindörökre.

III. Problémák a kálvinista nézettel

1. Ez egy hamis Evangélium. A kálvinizmus azt tanítja, hogy Isten megmenti a nem hívőket. Ami azt jelenti, hogy nem jön az üdvösség, csak ha Isten adja a hitetlen bűnösnek, valamint a hit az üdvösség eredményeként jön létre.

Arthur W. Pink a neves kálvinista művében, ,,Az Isten Szuverenitása” című könyvében azt írja a 73. oldalon ,,Tételezzük fel, hogy a Szent Lélek azokat eleveníti meg, akik hisznek. De ez nem lenne más, mint a szekérnek a ló elé való helyezése. A hit nem az új születés oka, hanem az eredménye. Ezen nincs mit vitatkozni.”

Ezzel szemben a Biblia szerint az üdvösség a hit eredménye (amint a bűnös Jézust választja azzal a bizonyosággal, hogy Isten ajánlatot tett neki, amit hajlandó beteljesíteni), Isten a hívő bűnöst menti meg.

Látod ezt az igazságot kifejezve 1. Kor. 1:21, János 1:12 és Róma 4:20-24-ben?

2. Ha az embernek nincs valódi döntése az üdvösségben, akkor Isten megtévesztő, mert a Szava szerint mindenkinek üdvösséget ajánlott, aki hisz.

János 3:15, 16 Hogy _______ _______ __ benne, el ne veszszen, hanem ______ ____ legyen.

Mert úgy szerette Isten __ _____, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy _______ ______ ő benne, el ne _______, hanem örök ______legyen.

Jelenések 22:17 És a ______ és a menyasszony ezt mondják: _____! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És __ ___ szomjúhozik, jöjjön el; és __ ___ ______, vegye az élet vizét ________.

3. Nem csak felajánlotta Isten az üdvösséget bárkinek, aki hisz, hanem hívja az embert, hogy jöjjön és válaszoljon neki. Isten nem csúfolódik se nem kínozza az embert, hanem valóban válaszadásra hívja.

Máté 11:28 ________ ____ _______ __________, a kik megfáradtatok...

Ezékiel 33:11 ...hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. _________ ____, _________ ____ gonosz útaitokról! Hiszen _______ ______ ____.

Ésaiás 55:1-3 Oh ____________, kik szomjúhoztok, ______ e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek; ________, ______ és ________, _____________ reám,

___________ ide füleiteket és _______ hozzám; hallgassatok, hogy _______ lelketek;

Cselekedetek 17:30 mostan __________ ___ ____________ , ___________ ______________, hogy megtérjenek:

János 7:37 ... felálla Jézus és ______, mondván: ___ _______ __________, _______ ____ hozzám, és ______.

4. Isten kegyelmes kérlelésének, hívásának és a bűnösön való feddésének ellen lehet állni. A következő Biblia versek azt mutatják, hogy némelyek ellenálltak Isten hívásának, feddésének, míg mások elfogadták Őt. Olvasd el az alábbi Igevers referenciákat és csoportosítsd az alábbi kategóriák szerint:

1.) Ésaiás 65:12, 66:4, 2.) Csel 7:51, 54 3.)Csel 2:37, 41 4.) Csel 5:30-33 5.) Csel 9:3-6 6.) Csel 16:29, 307.) Csel 24:24-25 8.) Csel 16:12-15 9.) Róma 10:21

Elfogadták Elutasították

__ __ __ __ __

__ __ __ __ __

5. Ha az embernek nincs valódi választása az üdvösségben és senki sem tudna ellenállni Isten akaratának, akkor mindenki megmenekülne, mert Isten akarata az, hogy mindenki megmeneküljön és senki se vesszen el.

Ezzel összefüggésben mit tanítanak az alábbi versek?

2. Péter 3:9

1. Tim. 2:4

Máté 7:13, 14

1. Ha Isten előre eldöntötte volna, hogy ki fog megmenekülni a saját választásuk megvizsgálása nélkül, akkor mi célja lenne elmenni az elveszettekhez és hírdetni nekik az Evangéliumot? Isten eldöntötte az üdvösségüket a világ megalapítása előtt. Milyen változást hozna a helyzetükbe, ha a keresztyének nem mennének az Evangéliummal? Ezzel szemben mit mondanak az alábbi Bibliaversek a hatásról, ha a keresztyének elmennek az Evangéliummal az elveszettekhez, és a félelmetes következményekről, ha nem mennek?

Róma 1:16, 10:13-15

2. Kor. 5:11

Zsoltárok 126:5,6

1. Kor. 9:16-22

Ezékiel 33:1-9

6. A Biblia azt tanítja, hogy Jézus meghalt az egész világ bűneiért, nem csak a kiválasztottakért.

1. János 2:2 Kiért engesztelő áldozat Jézus? ,, de nemcsak a m__________, h_____ az e____ v_____ is.

1. Tim. 2:6 ,,A ki adta önmagát váltságul m__________...”

1. Tim. 4:10 ,, a ki m________ e_______ megtartója, kiváltképen a __________.”

Zsidók 2:9 ,,hogy az Isten kegyelméből ___________ ___________ __ ________. ”

7. A valódi volíció (akaratbeli erő) hiánya azt jelenti, hogy nincs valódi elszámoltathatóság és nincs az ítéletnek igazságos alapja. (Hányan perelnénk be egy fát, ami ráborult az autónkra?) Isten nem helyezne embereket a földre választási lehetőség nélkül, hogy aztán felelősségre vonja őket a hibáikért. Az ítélet létezése maga azt bizonyítja, hogy van felelősség Isten felé a döntésekért és választásokért.

Az alábbi versek mit mondanak erről?

Róma 14:10-12

2. Kor. 5:10

Jelenések 20:12, 13

Cselekedetek 17:30, 31

Ezékiel 33:7-9

Csel. 18:6

8. Ha Isten már eltervezett és rögzített minden fontos dolgot különösen azt, hogy ki fog hinni és ki fog elveszni, nem lenne túl sok ok a valódi lelki-szellemi háborúságra. Ha így lenne, akkor egyszerűen egy játék részesei lennénk, amit Isten játszik vagy amit Ő írt és rendez. Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Istennel harcolunk egy valódi ütközetben az ördög ellen, emberek lelkeiért. Hogyan fejezik az alábbi versek ezt az igazságot?

2.Kor. 10:3,4

Efézus 6:11-20

2.Kor. 4:3,4

Lukács 8:11, 12

9. Isten elhelyezte az emberben a választás képességét. Az ember akarata a bűnös természetének rabságában van, ezért természeténél fogva a bűnt választja. De ha figyelmesen hallgatja az Evangéliumot, Isten megfeddi őt. Ezzel a feddéssel a bűnös megtudja, hogy az Evangélium igaz és képessé válik arra, hogy Krisztushoz forduljon. Ezen a ponton a bűnös szabad, hogy Krisztust válassza,nem kényszerített, hanem szabad a választásra.

Az alábbi versek az ember döntési képességét mutatják az Úrért vagy az Úr ellen.

Kösd össze a kifejezést a megfelelő Bibliai referenciával.

a. 2. Kor. 5:11 ___ jertek..vegyetek..egyetek.. hallgassatok..Hajtsátok ide füleiteket.. Keressétek az Urat..Hagyja el a gonosz

b. Ezékiel 33:11 ___ keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal

c. Ésaiás 55:1-3, 6, 7 ___ embereket térítünk

d. Ésaiás 63:10 ___ és te nem akartad.

e. Zsoltár 78:40, 41 ___ bevevék az ígét .., tudakozva az írásokat,

f. Jelenések 22:17 ___ Élek én..hiszen miért halnátok

g. Máté 23:37 ___ és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

h. Cselekedetek 13:44-46 ___ ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét

i. Cselekedetek 17:10-12 ___ de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre,

Következtetés

A kálvinizmus szerint a teljesen bűnös, lelkileg-szellemileg halott ember nem tud reagálni az Evangéliumra. Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy ugyan az ember semmit sem tehet azért, hogy kiérdemelje vagy magától megszerezze az üdvösséget, de képes arra, hogy azt mondja ,,Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!” és ,,Uram, tarts meg engem!” Erre az a bizonyíték, hogy Isten kéri és hívja az embert, aztán pedig felelősnek tartja, ha az nem jön.

A kálvinizmus szerint az Isten szuverenitása nem hagy helyet az alternatív akaratok számára. Ahhoz, hogy Isten szuverén legyen, Isten tervez irányít és kontrolál minden fontos dolgot. A Biblia tanítása szerint amikor Isten a terveit és elhatározásait készítette a világ megalapítása előtt, nem úgy tette, hogy felülbírálja az ember akaratát. Előre ismeretén keresztül megvizsgált minden embert, aki valaha él, minden vele kapcsolatos gondolatát, sírását, imáit, cselekedetét, döntését. Azok, akik hisznek Jézus Krisztusban, az Ő szolgáivá válnak, mert így akarják, nem mert Isten kényszeríti őket. Az ember odaszánása valóban sokat jelent. Ez Isten ember felé való szeretetének, valamint az ember Isten felé való szeretetének egy magasabb nézete, sokkal megtisztelőbb és magasztosabb leírása Isten szuverenitásának.

Jegyzetek / kérdések

Függelék: Róma 9. rész

A Római levél 9. része gyakran félreértett a kálvinisták által és arra használják hogy alátámasszák a feltétlen kiválasztás tanát. Ez a rész egy olyan könyv közepén helyezkedik el amely azt tanítja, hogy az üdvösség kegyelemből van hit által mindazok számára akik hisznek, zsidó vagy pogány egyaránt.

A Római levél 9, 10 és 11. részei folytatják ugyanezt a témát de az Izraelitákra koncentrálnak. Kik is ők, miért lettek leváltva egy pogány intézmény által (a hitetlenségük miatt Róma 9:30-33, 10:1-3, 16-21, 11:20, 31 és 32) és hogy végtére is hogyan kapják meg az ígéreteket amelyeket Isten tett Ábrahámnak (kegyelemből hit által – 11:23-32)

Róma 9:8-12 és 11:5, 6 elmondja nekünk, hogy Isten a kegyelme alapján (sokkal inkább mint azok cselekedetei alapján) dönti el, hogy kit áld meg. Róma 9:14-24 alapján Istennek megvan a joga eldönteni a kritériumot, hogy kit áld meg és kit utasít el. Isten áldásai (akár üdvösség akár szolgálat) kegyelemből jönnek azokhoz akik hisznek (Róma 9:30-10:13, 11:23-32). A hit a kritérium ami alapján az illető az áldásokat kapja (1. Kor. 1:21)

Figyelmesen tanulmányozzuk, amit 1. János 2:1-2 tanít: "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." Az újjonnan született, megmenekült hívőkre úgy utal, mint „én fiacskáim". A Szent Lélek vezetése alatt azt tanítja nekünk, hogy hogyan kellene bánnunk a bűnnel. Nézzük meg, hogy mit is tanít ez a rész és vizsgáljuk meg a szövegkörnyezet alapján, hogy megtanuljuk, hogyan kell távolmaradni a bűntől.

A legelső és legnagyobb téma, amit rendezni kell egy embernek Istennel, az a bűn témája. A megmenekülésnek kulcsfontosságú része ez, amely az Istenhez való közelség gátját képezi. János Apostol egyszerű szavakkal elmondja, hogyan óvakodhatunk a bűntől.

1. Minden ember követ el bűnt, mint ahogyan Te is

1. János 1. részének utolső verse ezt mondja: " Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az Ő ígéje nincsen mi bennünk." E vers alapján senki nem állíthatja magáról, hogy ő nem bűnös. Később ez a könyv leírja a Bibliában található legtisztább definicióját a bűnnek. 1. János 3:4, "a bűn pedig a törvénytelenség."

Tehát, ha valaki bűnt követ el, az áthágja Isten törvényét, és hát ezt mindannyian megtettük már. Szándékosan és folytonosan azt tesszük, amire Isten azt mondja, hogy NEM. Emellett nem tesszük azt, amire viszont azt mondja, hogy így kellene csinálni. A Biblia tele van Istentől kapott törvényekkel, de általában ahol az átlagember keresi, az a tízparancsolat (2. Mózes 20. rész) és a hegyibeszéd (Máté 5, 6, és 7. rész). Egy gondos tanulmányozása ezeknek a részeknek arra kellene vezessen, hogy te Isten törvényét megszegted és jogosan megérdemled az ezzel járó büntetést. Ha meg kellene kapnunk ezt a büntetést a halálunk után, akkor az a Pokol lenne, az örök kárhozat. Ezt mindannyian megérdemeljük és ha valaki a bűnei bocsánata nélkül hal meg, az az ember a pokol lángaiban tölti az örökkévalóságot. Ebből a szörnyű büntetésből viszont meg lehet menekülni. Ha szeretnéd tudni hogy hogyan, olvasd el ezt.

Sajnos az igazság az, hogy mindenki vétkezik, még hívők is, miután üdvözültek. "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk." (1 János 1:8). Az üdvösség csodálatos dolgokat hoz egy ember életébe, viszont maga az üdvösség nem állítja meg, hogy bűnt kövessünk el.

A Rómabeliekhez írt levélben kétszer olvashatjuk azt, hogy a hívők "felszabadulván pedig a bűn alól"(Róma 6:18 és 22.). Viszont olyat nem olvasunk, hogy a bűntől szabadulunk fel. Jézus ezt mondja, "azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (János 8:34–37). Amikor egy bűnös ember Krisztushoz fordul üdvösséégért, akkor megszabadul a bűn láncaitól, viszont még mindig dönthet úgy a szabad akaratában, hogy bűnt követ el. Megszabadult a bűn rabságából, de önkéntesen még elkövetheti azt. A bűnös emberi természet még a megmenekülés után is ott lesz, és sajnos vétkezünk is.

2. A bűn tönkreteszi a Te boldogságodat

János az apostolok közül a legfiatalabb volt, és ezeket a sorokat akkor írta, amikor már idős volt. Az 1 Jánosi levél elején elmondja, hogy miért írta ezt a könyvet: "A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az Ő Fiával, a Jézus Krisztussal." Az apostolok beszéltek Isten Fiának a visszajöveteléről, hogy ők is átélhessék az Istennel való közösséget!

Az üdvösség csodálatos dolog! Ebben közösségünk lehet Istennel. Ez nem csupán csodálatos, de rendkívül fontos. János ezt írja, "És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen." Az Istennel való közösség és napi együttjárás maga a valódi öröm forrása. Nem lehet addig boldogságunk, valódi, teljes boldogságunk, amíg nem járunk együtt Istennel. Namost nézzük ezt a verset: "az Isten világosság és nincsen Ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük."

A teljesen tiszta, tökéletes Istennel nem lehet igazi közösségünk, amíg bűnben járunk. Viszont, "ha pedig a világosságban járunk, a mint Ő maga a világosságban van" akkor közösségünk lehet Ő vele. Más szavakkal, az Isten törvényének való engedelmesség Istennel való közösséget eredményez, aki a világosság. Az engedetlenség az Ő törvényének (ami a bűn cselekvése) meggátolja ezt a közösséget és visszatartja tőlünk a lehetőséget a valódi boldogságra.

3. Hogyan bánj a Te saját bűneiddel

Miután láttuk azt, hogy mindannyian vétkezünk és azt, hogy a bűn tönkreteszi a boldogságot, most lássuk azt, hogy hogyan bánhatunk megfelelően a saját bűneinkkel úgy, hogy valódi örömünk lehessen. A bűnre bocsánatot kell kapnunk Istentől, ami csak és kizárólag Jézus Krisztuson keresztül lehetséges.

Legelőször is meg kell kapnod a törvény alatti bocsánatot a bűneidre, hogy megmenekülhess a kárhozattól. Ez bocsánatot ad egyszer-és-mindenkorra az összes bűnre, amit elkövetsz (múlt, jelen és jövő). Ez akkor történik, amikor hittel kéred Jézus Krisztust, hogy bocsássa meg a bűneidet és tisztítson meg a Kereszten végzett engeszelő áldozata révén minden bűnödtől. Olvass erről még többet Efézus 1:7–14-nél. Szintén meg van említve ez János 3:14–18-nál és Róma 3:10–26-nál.

Amikor Kriszusban hiszel az üdvösséged felől és abban, ami Ő érted tett a Kereszten, akkor Isten eltörli a bűneidért járó büntetést Krisztus kereszt-áldozata miatt, és Krisztus vére a te bűneidet is lemossa. Ezzel te megigazítva leszel Isten szemében. Ez az abszolút törvény alatti bűnbocsánat.

A törvény alatti bűnbocsánaton felül szükséged van gyakorlati bűnbocsánatra rendszeresen. Amikor bűnt követsz el a megmenekülésed után, akkor már nincs szükség megint üdvözülni. Az üdvösség után már nincs kárhozat a hívő ember számára (János 5:24)! Dicsőség ezért Istennek. Viszont Isten még mindig szent marad és velünk még mindig ott van az a bűnös emberi természet.

Az egyedüli szent Isten, aki a megmenekülésünk után nem fog minket kárhoztatni a bűneink miatt, nem fog tudni minket a gyakorlatban használni, amíg szándékos engedetlenségben maradunk. Ezért van szükségünk gyakorlati bűnbocsánatra. Ez az ígéret ránk is vonatkozik: "ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól."

Miután megtörtént az üdvözülés, szükségünk van rendszeres lelki megtisztításra, amit csak Krisztus adhat. Hogyha megbánjuk és elhagyjuk a bűneinket, akkor Ő képe arra, hogy "megtisztítson minket minden hamisságtól" azért, hogy "egészen tiszták" legyünk. Ahhoz, hogy teljes és szabad közösséget élvezhessünk Istennel, meg kell menekülnünk, és az ezután elkövetett bűneinket rendszeresen meg kell vallanunk Istennek és el kell hagynunk. Egy jó példa erre az, amikor Dávid kér bocsánatot Istentől Zsoltárok 51-nél.

4. Keresztyénnek nem szabad vétkezni

1 János 2:1–2 mit tanít a hívőknek a bűnről? Azt, hogy ne kövessünk el bűnt. "Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek." Aztán ezt mondja, "És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus." Az üzenet a következő: ne vétkezzünk. De legyen a fejünkben az a tény, hogy Krisztus engesztelő áldozata a mennyei Atyánál biztosít bennünket az üdvösségünk felől még akkor is, ha vétkeznénk.

Vedd észre, hogy az üzenet itt nem az, hogy mint üdvözült már nem kell törődnöd a saját bűnöddel csak azért, mert az üdvösséged biztos és úgysem mész már a pokolba. Az üzenet az, hogy nem szabad bűnt elkövetned, csak legyen a tudatodban az, hogyha mégis elkövetsz bűnt, akkor nem mész a pokolba. Ez olyan, mint egy biztosítás. Ha vészhelyzet van, akkor fontos, hogy legyen baleseti biztostásod, viszont ez a tény nem kellene bátorítson arra, hogy szándékosan vészhelyzetet csinálj magadnak!

Egy hívő keresztyénnek nem szabadna bűnt elkövetni. Ez olvasható 1 János 2:6-nál, "A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint Ő járt." Isten itt minket arra utasít, hogy igaz, helyes életet kell élnünk, mint keresztyének.

Ennek a levélnek a témája az, hogy Istennel hogyan lehet közösségünk (1 János 1:1–7). Isten világosság (1 János 1:5) és Isten szeretet (1 János 4:8). Akik Istennel akarnak járni, a világosságban kell járniuk (1 János 1:6–7) és szeretetben kell járniuk (1 János 2:10).

Az 1. Jánosi levél nem azért lett leírva, hogy felfedje azt a titkot, hogy hogyan tudhatjuk meg, hogy valaki tényleg üdvös. Az apostol drasztikus kontrasztot fest arról, hogy az Istennel való közösség lehetetlen az ő világossága és szeretete nélkül (1 János 2:15, és 1 János 3:9), viszont nem kérdőjelezi meg az olvasói üdvösségét (lásd, 1 János 2:12–14).

A bűntől való távolmaradás kulcsa a következő kijelentésben rejlik, "Maradjatok én bennem" (lásd, 1 János 2:6, 2:27-28, és 3:6). Ez a kifejezés János 15:4-ből van, ahol Jézus a tanítványait tanítja és összehasonlítja az áldott hívő életet a szőlőtő és szőlővessző metaforájával. Ha Kriszusban maradunk, akkor győzedelmes, értelmes, békés, imaválaszokkal teli, gyümölcsöző életet élhetünk. A Krisztussal járó keresztyén élete a hit és a teljes alárendeltség alapjára épül. Hit által legyőzhetjünk a testünk kívánságait és a bűnt. A bűn mindig pusztít, rombol. A bűnnek mindig lesz következménye, és mindig, minden esetben megbánjuk később, amit tettünk.