Az Írás
Hisszük, hogy a Szent Bibliát természetfölöttileg ihletett emberek írták, az igazságot tartalmazza anélkül, hogy bármilyen hiba lenne benne, éppen ezért marad meg és fog megmaradni az idők végéig. Ez az egyetlen teljes és végleges kinyilatkoztatás Isten akaratáról az ember számára, az egyetlen központja a keresztyén szövetségnek és a legfőbb mérték, ami alapján az emberi magatartást, hitvallást, véleményt meg kell vizsgáljuk.
1. A Szent Biblián a 66 könyv gyüjteményét értjük, Mózes Első Könyvétől a Jelenések Könyvéig, amint az az eredetiben íródott és megőriztetett, ez nem csak tartalmazza és hordozza Isten Szavát, hanem ez maga Isten Szava. Hisszük, hogy az Ó Szövetség esetében a Masszóréta Szöveg, az Új Szövetség esetében pedig a Textusz Receptusz az, amin keresztül Isten megőrizte a Szavát. A gyülekezetünk szolgálataiban kizárólag olyan Biblia fordításokat alkalmazunk, amelyek a fent említett szövegek alapján készültek.
2. Az „ihletés” alatt azt értjük, hogy a Biblia könyveit a régi idők szent emberei írták, a Szent Lélek indíttatására, olyan világosan, hogy írásuk természetfölöttileg és szó szerint ihletett és mentes minden hibától. Nincs másik olyan írás, ami ilyen ihletés által lett vagy lesz.
2.Timóteus 3:16-17 „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
1. Péter 1:20-21 „A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek, akik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.”
Zsoltárok 119:89 „Uram! Örökké megmarad a te igéd a mennyben.”
Máté 24:35 „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.”
2. Pt. 1:19-21; Csel.1:16; Csel.28:25; Zsolt.119:160; Zsolt.119:105; Zsolt.119:130; Lk. 24:25-27; Jn. 17:17; Lk. 24:44-45; Péld.30:5-6; Rm. 3:4; 1. Pt. 1:23; Jel. 22:19; Jn.12:48; Ésa. 8:20; Ef.6.17; Rm. 15:4; Lk. 16:31; Zsolt.19:7-11; Jn. 5:45; Jn.5:39.
Az Igaz Istenről
Hisszük, hogy van egy, és csakis egy, élő és igaz Isten, végtelen, intelligens Lélek, a menny és a föld alkotója és legfőbb törvényhozója. Szentségében kimondhatatlanul dicsőséges és méltó minden tiszteletre, bizalomra és szeretetre. Az Istenség egységében három személy van: az Atya, a Fiú és a Szent Lélek, egyenlő minden isteni tökéletességben és különböző, de egymással harmonizáló szolgálatokat hajtanak végre a megváltás nagy munkájában.
2. Mózes 20:2-3 „Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
1. János 5:7 „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek: és ez a három egy.”
Máté 28:19 „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,”
2. Korinthus 13:14 „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, és az Istennek szeretete, és a Szent Léleknek közössége mindnyájatokkal. Ámen.”
1. Móz. 17:1; 1. Kor. 8:6; Ef. 4:6; Jn. 4:24; Zsolt. 147:5; Zsolt. 83:18; Zsolt. 90:2; Jer. 10:10; 2.Móz. 15:11; Jel. 4:11; 1. Tim. 1:17; Rm. 11:33; Márk 12:30; Jn. 15:26; 1. Kor. 12:4-6; Jn. 10:30; Jn. 17:5; 1. Kor. 2:10-11; Fil. 2:5-6; Ef.2:18;
A Szent Lélekről
A Szent Lélek egy isteni személy, egyenlő az Atya Istennel és a Fiú Istennel, és ugyanolyan természetű. Aktívan részt vett a teremtésben, a hitetlen világgal való kapcsolatában korlátozza a Gonoszt addig, míg Isten terve beteljesül. Meggyőz a bűn, az ítélet és az igazság felől, tanúskodik az Evangélium igazsága mellett a prédikációban és a bizonyságtételben. Közvetítő az újonnan születésben: Ő elpecsételi, megáldja, vezeti, tanítja, segíti, megszenteli a hívőt és bizonyságot tesz róla.
Hisszük továbbá, hogy a Szent Lélek jel ajándékai, mint a nyelveken szólás, ördögűzés és a természetfeletti gyógyítás ajándéka átmenetiek voltak a korai gyülekezet számára. Céljuk az Íge ihletettsgének igazolása volt. Amint azt látjuk Márk 16:20 – nál ,,Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!”
János 14:16-17 „És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.”
Efézus 1:13-14 „A kiben ti is, minekutána hallottátok az Igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, a ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az ő dicsőségének magasztalására.”
János 16:8-11, 14 „És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
Más, ezzel kapcsolatos igeversek:
Ézsaiás 28:11 „Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,”
Jóel 2:28 „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.”
1. Korinthus 1:22 „Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.”
1. Korinthus 14:22 „A nyelvek tehát jelül vannak, nem hívőknek, hanem a hitetleneknek; a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.”
1. Korinthus 13:8-10 „A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljő a teljesség, a részszerint való eltöröltetik.”
Csel. 5:30-32; Jn. 3:5-6; Mt. 3:11; Márk 1:8; Lk. 3:16; Jn. 1:33; Csel.11:16; Lk. 24:49; Rm. 8:14; Rm. 8:16; 2. Thessz. 2:13;1.Pt. 1:2; Rm. 8:26-27.
Az Ördögről vagy Sátánról
Hisszük, hogy a Sátán egyszer szent volt és mennyei tisztséget élvezett, de kevélysége és nagyravágyása miatt, hogy olyan legyen, mint a Mindenható, elesett és magával rántott egy angyalsereget. Ő most a levegő rosszindulatú királya és a világ szentségtelen istene. Az ember nagy kísértője, Isten és Krisztus ellensége, a szentek vádlója, a hamis vallások kezdeményezője, ő áll a hittől való elszakadás mögött, ő az antikrisztus ura és a sötétség hatalmának alkotója. Mégis arra van rendelve, hogy végül vereséget szenvedjen Isten Fia által és hogy elszenvedje az örök ítéletet a pokolban, ami neki és az ő angyalainak készült.
Ezékiel 28:14 „Valál felkent oltalmazó kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál.”
1. Péter 5:8 „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:”
Máté 25:41 „Akkor szól majd az ő balkeze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett.”
Jelenések 20:10 „És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.”
Ézs. 14:12-15. Jel. 12:9. Júd. 6. 2. Pét. 2:4. Ef. 2:2. Jn. 14:30. 1. Thessz. 3:5. Mt. 4:1-3.1.Jn. 3:8. Mt. 13:39. Lk.22:3-4. Jel. 12:10. 2. Kor. 11:13-15. Márk 13:21-22. 1.Jn. 4:3. 2. Jn. 7. 1. Jn. 2:22. Jel. 13:13-14. 2. Thessz. 2:8-11. Jel. 19:11, 16, 20. Jel. 12:7-9. Jel. 20:1-3.
A Teremtésről
Hiszünk a Mózes első könyvének teremtésről szóló leírásában, és hogy nem jelképesen vagy átvitt értelemben, hanem szó szerint kell elfogadni. Az ember Isten képmására lett teremtve és az Ő hasonlatosságára, nem pedig evolúciós úton vagy a fajok evolúciós változásával, vagy végeérhetetlen idő alatt lett alacsonyabb rendűből magassabb rendű. Az állati és növényi élet közvetlenül lett teremtve és Isten lefektetett törvénye az, hogy mindegyik élőlénynek saját fajtájú utódja legyen.
1. Mózes 1:1 „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
2. Mózes 20:11 „Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”
1. Mózes 1:26-27 „És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.”
Csel. 4:24. Kol. 1:16-17. Zsid. 11:3. Jn. 1:3. Jel. 10:6. Rm. 1:20. Csel.17:23-26. Jer. 10:12. Neh. 9:6. 1. Móz. 2:21. 1. Móz. 1:11. 1. Móz. 1:24.
Az Ember Bukásáról
Hisszük, hogy az embert Isten teremtette, de önként kiesett bűntelen és boldog állapotából, ennek következtében az egész emberiség bűnös, nem kényszer, hanem választás miatt. Éppen ezért igazságos ítélet alatt vannak védelem és kifogás nélkül.
Róma 5:12 „Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűnt, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek:”
Róma 3:10-12 „ A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.”
Róma 1:20 „Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”
1. Móz. 3:1-6. Rm. 5:19. Rm.3:10-19. Ef. 2:1, 3. Rm. 1:18. Ezék. 18:19-20. Rm. 1:32. Rm. 1:20. Rm. 1:28. Gal. 3:22.
A Szűztől való Születésről
Hisszük, hogy Jézus Krisztus a Szent Lélektől fogant csodálatos módon, Szűz Máriától született, így még sohasem született ember asszonytól és nem is fog, és hogy Ő Isten Fia és a Fiú Isten.
Ézsaiás 7:14 „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi az Immánuelnek.”
Máté 1:18-21 „ A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szűl pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.”
1. Móz. 3:15. Lk. 1:35. Márk 1:1. Jn. 1:14. Zsolt. 2:7. Gal. 4:4. 1. Jn. 5:20. 1.Kor.15:47.
A Bűnért való Bűnhődés
Hisszük, hogy a bűnösök megváltása teljes mértékben kegyelemből van, Isten Fiának közbenjáró szolgálata által, Aki az Atyával való megegyezés alapján saját akaratából fölvette a mi természetünket –bűn nélkül— személyes engedelmességével betöltötte az isteni törvényt, halálával teljes helyettesítő engesztelést végzett. Kereszthalála nem abból áll, hogy halálával példát állított elénk, mint mártír, hanem önként felajánlotta magát, mint helyettesítést a bűnös helyén. Az igaz meghalt a nem igazért, Krisztus, az Úr felvitte bűneinket testében a fára, feltámadva a halálból, most a mennyben trónol és csodálatos személyében egyesül gondoskodó együttérzése az isteni tökéletességgel. Alkalmas arra, hogy Ő legyen a megfelelő, könyörületes és elégséges Megváltó.
Róma 5:6, 8-9 „Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.”
Efézus 2:8-9 „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”
Csel. 15:11. Rm. 3:24. Jn. 3:16. Mt.18:11. Fil.2:7. Zsid. 2:14. Ézs. 53:4-7. Rm. 3:25. 1.Jn. 4:10. 1. Kor. 15:3. 2. Kor. 5:21. Jn. 10:18. Fil. 2:8. Gal. 1:4. 1.Pt. 2:24. 1.Pt. 3:18. Ézs.53:11. Zsid. 12:2. 1.Kor. 15:20. Ézs.53:12. Zsid.9:12-15. Zsid.7:25. Jn.2:2.
A Kegyelem általi Újonnan születésről
Hisszük, hogy ahhoz, hogy a bűnös üdvözüljön, újonnan kell szülessen. Az újonnan született ember új teremtés Krisztus Jézusban. Ez egy pillanat alatt történik és nem egy folyamat. Az újonnan születésben az, aki halott a törvényszegésekben és bűnökben az isteni természet részesévé tétetik és örök életet kap, Isten ingyenes ajándékát. Az újonnan születés számunkra felfoghatatlan módon történik, nem kultúra által, sem jellemvonás vagy emberi akarat által, hanem teljesen és kizárólag a Szent Lélek ereje által az isteni igazsággal kapcsolatban, hogy biztosítsa a mi önkéntes, evangélium iránti engedelmességünket. Az újonnan születés helyes bizonyítékai a bűnbánat gyümölcsei, a hit és az új élet.
János 3:3 „Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.”
2. Korinthus 5:17 „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.”
Lk.5:27. 1. Jn. 5:1. Jn.3:6-7. Csel.2:41. 2.Pt. 1:4. Rm. 6:23. Ef. 2:1. 2. Kor. 5:19. Kol. 2:13. Jn. 1:12-13. Gal. 5:22. Ef. 5:9.
A Megváltás Ingyenességéről
Hiszünk az Isten által választott kegyelemben, ami az, hogy az üdvösség áldásai az evangélium által mindenki számára ingyenesek. Ez egy elsődleges feladat, amit minden ember el kell fogadjon szívélyes, bűnbánó és engedelmes hittel. Semmi sem akadályozza a legnagyobb bűnöst a földön abban, hogy megváltást nyerjen, csak a saját, benne rejlő gonoszsága és az evangélium önkéntes elutasítása, ami viszont súlyos ítéletet von maga után.
Róma 10:13 „Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”
Zsidók 2:9 „Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.”
János 3:18 „A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.”
1. Thessz. 1:4. Kol. 3:12. 1. Pt. 1:2. Tit. 1:1. Rm. 8:29-30. Mt. 11:28. Ézs. 55:1. Jel. 22:17. Jn.6:37. Ézs. 55:6. Csel. 2:38. Ézs. 55:7. Jn. 3:15-16. 1. Tim.1:15. 1. Kor. 15:10. Ef. 2:4-5. Jn. 5:40. Jn. 3:36
A Megigazításról
Hisszük, hogy az evangélium nagy áldása, amit Krisztus biztosít mindenkinek, aki hisz benne, a megigazulás. Ebbe tartozik a bűnbocsánat és az örök élet ajándéka igazság alapján, amit nem valamilyen igaz cselekedet miatt adományoz Isten, hanem egyedül a Megváltóba vetett hit által, az Ő igazságát tulajdonítva nekünk.
Titusz 3:5-7 „Nem az igazságnak cselekedeteiből, a melyeket mi cselekedtünk, hanem az ő írgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által, Melyet kitöltött reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által, hogy az ő kegyelméből megigazulván, örökösök legyünk az örök élet reménysége szerint.”
Róma 5:9 „Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.”
Csel. 13:39. Ézs. 53:11. Zak. 13:1. Rm. 8:1. Rm. 5:1. Rm. 1:17. Hab. 2:4. Gal. 3:11. Rm. 4:1-8. Zsid. 10:38.
A Bűnbánatról és a Hitről
Hisszük, hogy a bűnbánat és a hit komoly kötelesség és szétválaszthatatlan kegyelem, amit Isten serkentő Lelke dolgoz ki a mi lelkünkben. Ezért, mivel mélyen meg vagyunk győződve bűnösségünkről, a veszélyről, tehetetlenségünkről és a Krisztus által való megváltásról, Istenhez fordulunk őszinte bűnbánattal, bocsánatkéréssel és könyörgéssel a kegyelemért, ugyanakkor szívből elfogadjuk az Úr Jézus Krisztust és nyíltan megvalljuk Őt, mint a mi egyetlen Megváltónkat.
Lukács 18:13 „ A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!”
Csel. 20:21. Márk 1:15. Csel. 2:37-38. Rm. 10:13. Zsolt. 51:7. Ézs. 55:6-7. Lk. 12:8. Rm. 10:9-11.
A Gyülekezetről
Hisszük, hogy egy baptista gyülekezet bemerített hívők gyülekezete, egyesítve őket a hit szövetségével és az evangélium közösségével. A gyülekezet az isteni és örök kegyelem hirdetője és fellegvára, betartja Krisztus rendeléseit, az Ő törvényei kormányozzák. Gyakorolja az ajándékokat, jogokat és kiváltságokat, amivel az Isten Igéje ruház fel. Elrendelt tisztségviselői a pásztorok vagy vének, minősítésük, a velük szemben állított követelések és feladatuk világosan le van írva a Szent Írásban.
Hisszük, hogy a gyülekezet igazi küldetése a Nagy Misszióparancsban található: első —tegyenek tanítványokká embereket, második—építsék fel a gyülekezetet, harmadik—tanítson és útbaigazítson, ahogy Ő parancsolta. Nem hiszünk a sorrend megfordításában. Azt tartjuk, hogy a helyi gyülekezetnek abszolút joga van arra, hogy önmagát irányítsa, szabad minden szervezet vagy egyén hierarchiájától, beavatkozásától, az egyetlen és egyedüli felügyelője Krisztus Szent Lelkén keresztül. Biblikus dolog az, ha a gyülekezetek együttműködnek egymással, hogy küzdjenek a hitért és az evangélium terjedéséért. Mindegyik gyülekezet maga dönti el az együttműködés mértékét és módját. A helyi gyülekezet akarata a döntő a tagság, az irányvonal, a kormányzás, a fegyelmezés, a jótékonyság kérdésében.
Máté 28:18-20 „ …Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
1. Timóteus 3:5 „Mert ha valaki az ő tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?”
Kolossé 1:18-20 „És ő a feje a testnek, az egyháznak: a ki a kezdet, elsőszülött a halottak közűl; hogy mindenekben ő legyen az első; mert tetszett az Atyának, hogy ő benne lakozzék az egész teljesség; És hogy ő általa békéltessen meg mindent magával, békességet szerezvén az ő keresztjének vére által; ő általa mindent, a mi csak van, akár a földön, akár a mennyekben.”
1. Korinthus 12:27 „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.”
Ámós 3:3 „Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?”
2. Korinthus 6:14 „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? Vagy mi közössége a világosságnak a, sötétséggel?”
Csel.2:41. Csel.2:42. 1.Kor.11:2. Ef. 1:22-23. Ef. 4:11. 1.Kor. 12:4, 8-11. Csel.14:23. Csel.6:5-6. Csel.15:23. Csel.20:17-28. 1. Tim. 3:1-13. Ef. 5:23-24. 1.Pét. 5:1-4. Csel.15:22. Júd. 3, 4. 2.Kor. 8:23-24. 1.Kor. 16:1. Mal. 3:10. 3.Móz. 27:32. 1.Kor. 16:2. 1. Kor.6:1-3. 1.Kor.5:11-13.
A Bemerítés, Keresztség és az Úrvacsora
Az Új Szövetség eredeti nyelve görög. A szó, amit magyarul úgy fordítottak, hogy Keresztelő, keresztel, megkeresztelkednek, keresztség, stb. a görögben ez baptizw-baptizo (bap-tid’-zó). A “baptidzó” szó világosan azt jelenti, hogy bemerít, más szóval teljesen víz alá merít. Ezt az eseményt írja le a Biblia, amikor megkeresztelkedésről olvasunk benne. Például a Máté 3:16-ban: ,,És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani.” És a Csel.8:38-ban: ,,És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt.” A Római levél 6. részében pedig a megkeresztelés úgy van meghatározva, mint Jézus halálának, eltemetésének és feltámadásának a képe. Ha ezt a meghatározást a vízzel történő meghintésre kellene alkalmaznunk, akkor az nagyon gyengén illusztrálná az eltemetést, és hol lenne a feltámadás eseménye? Kétségkívül a bemerítés az egyetlen olyan kifejezés, ami pontosan meghatározza a megkeresztelést.
Lehet néhány tévedés a magyarban, mert a Keresztelő, megkeresztel, keresztség, keresztel, stb. szavakat gyakran hozzák kapcsolatba a meghintéssel. Látnunk kell, hogy a Keresztelő, keresztel, keresztség szavak biblikus jelentése: “baptidzó”, vagyis valakit teljesen víz alá meríteni, és a felekezeti névre való történelmi és biblikus utalás, a Baptista, azokat jelenti, akik teljesen víz alá merítenek.
Hisszük, hogy a keresztyén bemerítés a hívő víz alá merítése az Atya, a Fiú és a Szent Lélek nevében, a helyi gyülekezet engedélyével, hogy ünnepélyesen kimutassa a megfeszített, eltemetett és feltámadt Megváltóba vetett hitét, abban az értelemben, hogy meghaltunk a bűnnek és feltámadtunk egy új életre. Ez előfeltétele a gyülekezeti kapcsolat kiváltságának és az Úrvacsorának, amikor a gyülekezet tagjai a kenyér és a szőlőtő gyümölcsének szent használatával megemlékeznek Krisztus szeretetéről, mely annyira nagy volt, hogy Ő meghalt értünk. Az Úrvacsorát mindig komoly önvizsgálat előzi meg.
Csel. 8:36-37 „Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: ímhol a víz; mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia.”
Róma 6:3-4 „Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk.”
Lukács 22:19-20 „És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: e pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.”
1.Korinthus 11:18 „Mert először is, mikor egybegyűltök a gyülekezetben…”
1.Korinthus 11:24 „És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
1.Korinthus 11:25 „Hasonlatosképen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: e pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
Mt. 3:6. Jn. 3:23. Mt. 3:16. Mt. 28:19. Rm. 6:3-5. Kol. 2:12. Csel.2:41-42. Mt. 28:19-20.
A Szentek Megtartásáról
Hisszük, hogy csak az igazi hívők azok, akik végig kiállnak. Az ő Krisztushoz való kitartó ragaszkodásuk a fő ismertetőjel, ami megkülönbözteti őket a felszínes hívőktől. Egy különleges gondviselés vigyáz a jólétükre és Isten hatalma őrzi őket hit által az örök életre.
Filippi 1:6 „Meg lévén győződve arról, hogy a ki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézusnak napjáig:”
2. Timóteus 1:12 „…mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.”
Jn. 8:31-32. Kol. 1:21-23. 1. Jn. 2:19. Mát. 13:19-21. Rm. 8:28. Zsolt. 121:3. Zsid. 1:14. 1. Pét. 1:5. Jn. 10:28-29. Rm. 8:35-39.
Az Igazról és a Gonoszról
Hisszük, hogy van egy alapvető és lényeges különbség az igaz és a gonosz között. Az igazak hit által megigazíttattak az Úr Jézus nevében és megszenteltettek a mi Istenünk által, az Ő szemében ők teljesen igazak.
A gonoszok továbbra sem bánták meg a bűneiket és hitetlenek, az Ő szemében gonoszak és ítélet alatt vannak. Ez a megkülönböztetés megmarad a halálban és a halál után is. A megtért örök boldogságban részesül, az elveszett pedig örökkétartó tudatos szenvedésben.
Máté 7:13-14 „Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.”
Mal. 3:18. 1. Móz. 18:23. Rm. 6:17-18. Péld. 11:31. 1.Pét. 1:18. Rm. 1:17. 1.Kor. 15:22. Csel. 10:34-35. 1.Jn. 2:29. Rm. 6:16. 1.Jn. 5:19. Gal. 3:10. Rm. 7:6. Rm. 6:23. Péld. 14:32. Lk. 16:25. Mát. 25:34, 41. Jn. 8:21. Lk. 9:26. Jn. 12:25.
Az Államhatalomról
Hisszük, hogy az államhatalom Istentől ered, a jó rend és az emberi társadalom érdekében. Az elöljárókért imádkoznunk kell, lelkiismeretesen tisztelnünk kell őket és engedelmeskednünk nekik, kivéve akkor, ha az ellentmond a mi Urunk Jézus Krisztusnak, aki a lelkiismeret egyetlen ura és a földi királyok Fejedelme.
Csel. 5:29 „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.”
1.Péter 2:13-14 „Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak; akár helytartóknak, mint a kiket ő küld a gonosztévők megbüntetésére, a jól cselekvőknek pedig dícsérésére.”
Rm. 13:7. 2.Sám. 23:3. 2.Móz. 18:21-22. Csel.23:5. Mt.22:21. Tit. 3:1. 1.Pt. 2:17. Csel. 4:19-20. Dán. 3:17-18. Mt. 10:28. Mt. 23:10. Fil. 2:10-11. Zsolt. 72:11.
A Feltámadásról, Krisztus Visszajöveteléről és az ezzel kapcsolatos dolgokról
Hisszük és elfogadjuk, amit a Szent Írás ír ezekről. A feltámadásról hisszük, hogy Krisztus feltámadt fizikailag „a harmadik napon az Írások szerint”. Egyedül Ő a „hív főpap az Isten előtt való dolgokban’’ „ Ez a Jézus, a ki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, a miképen láttátok őt felmenni a mennybe.”—fizikailag, személyesen és láthatóan. „A Krisztusban meghaltak támadnak fel először”, az élő szentek „egy pillanat alatt elváltoznak az utolsó trombitaszóra” „az Úr Isten neki adja Dávid atyjának trónját.” Hisszük, hogy „Krisztus ezer évig fog uralkodni dicsőségben, amíg minden ellenségét lába alá veti.”
1.Thesszalonika 4:16-17 „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.”
János 14:1-3 „ Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.”
Mt. 28:6-7. Lk. 24:39. Jn. 20:27. 1.Kor. 15:4. Mk. 16:6. Lk. 24:2-7. Csel. 1:9, 11. Lk. 24:51. Mk. 16:19. Jel. 3:21. Zsid. 8:1. Zsid. 12:2. Zsid. 8:6. 1.Tim. 2:5. 1.Jn. 2:1.
